Tuesday, July 26, 2011

Élménybeszámolók, elérhetőség.

A Lhotse első sikeres Magyar mászásáról készített filmem már 100-nál is több helyszínen vetítettem. Az élménybeszámolókon ízelítőt kaphatnak vendégeim a 8000-es hegyek világából. A helyszínen bemutatott felszereléseim, biztosítóeszközeim, a rögtönzött magashegyi tábort bárki ki is próbálhatja.

Élményeimről mindig örömmel mesélek. Minden vetítésen újból és újból átélhetem a mászás szépségeit, küzdelmét. Sajnos két mászótársammal, barátommal már csak ezeken a felvételeken találkozhatok.

Felkéréseiket továbbra is várom.

Gál László

Elérhetőségem:

Friday, July 22, 2011

A K T U Á L I S

AKTUÁLIS!

Expedíciónk a hagyományokhoz híven, az idén is részt vesz Kapolcson a Művészetek Völgye rendezvényein. Ott leszünk 22.-én a megnyitón és másnap reggel   9-kor - immár másodszor - az érdeklődőkkel együtt felmegyünk a Királykőre, hogy a mozgást se felejtsük. Majd este 6 órakor helyszínt váltunk és a 2011-es Lhoce expedíció élménybeszámolóját Taliándörögdön a Művelődési házban tartjuk. Ott lesz az egész csapat!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!



Wednesday, June 1, 2011

A Lhotse csúcs megmászása

Tisztelt Olvasó!

Nagy nehézségekbe kerülhetett Lacinak az alábbi beszámolót megírni. Mind a tíz újján kisebb fagyási sérülések vannak, ezért Kathmanduban, a kórházban egyenként bekötötték az ujjait. Gépelni egy golyós toll segítségével tud, ami azért kalandos írói munkásságot feltételez...
Gyors és maradandó sérülések mentes gyógyulást kívánok neki, sikeres hazaérkezést.
Ezúton szeretnék mégegyszer gratulálni neki és Eröes Zsoltnak a Lhotse megmászásához! 
 
A szerk. - Orgy(c)
---------------------
Gál László: A Lhotse csúcs megmászása

Kora reggel van, nem tudok aludni a hidegtől. Alíg múlt éjfél, nekiállok vizet melegíteni a teához. Induláskor Laci azt igéri, hamarosan jön utánam. A Lhoce-kuloárt már világosban érem el. Az előttem haladó nagyobb csoport pihenései túl hosszúnak tűnnek, ezért egy erre alkalmas helyen elkerülöm őket.
Már elérhető közelségben van a csúcs és úgy érzem, hogy még mindig tart az erőm. Már csak az utolsó, meredek, sziklamászós szakasz van hátra. Egy kis tea, egy pihenés és nekirugaszkodom. Felértem. Első magyarként állok a Lhoce kis csúcsán. Egyedül vagyok, keresgélem mászótársam, hátha már a közelben van. Előveszem kis nemzeti szinű szalagom és felkötöm egy kis zászló rúdacskára. Néhány fotót próbálok készíteni magamról. Élvezem az érzést.
Nem kell sokat várnom, hogy társaim legyenek a csúcson, a csoport, melyet elhagytam, felért. Segítenek néhány fotót készíteni. Heten vagyunk a csúcson, de már több ember nem fér fel. Egy mögöttem haladó mászóban Lacit vélem felfedezni, de mikor közelebb ér, felismerem, hogy nem ő az. Ekkor már közel egy órája voltam fent. Nagyon fázok, elindulok lefelé. A sziklamászó rész alján találkozom Zsolttal. Pár szót váltunk és megyek tovább a négyes táborhoz. Visszafelé minden lépésre vigyáztam. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült felérnem a csúcsra, de ez az érzés nem uralhat el felettem, még vissza kell érnem a alaptáborba.
Nagy öröm és megtiszteltetés volt a "Magyarok a világ nyolcezresein" csapat 

tagjának lenni.
-Gál László, Doha-

Tuesday, May 31, 2011

HAZAÉRKEZÉS ÉS SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

Kollár Lajos jelentése szerint a "Magyarok a világ nyolcezresein" sikeres
Lhoce-expedíciójának tagjai május 30-án, hétfő délután Delhibe repülnek,
onnan pedig másfél nap pihenés és várakozás után június 1-én hajnalban
indulnak Budapestre.

Az expedíció öttagú csapata (Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Mécs László,
Horváth Tibor és Gál László) június 1-én szerdán 14:55-kor érkezik a
Ferihegyi repülőtér 2B termináljára a QATAR Airways QR943-as számú
(Delhi-Budapest) járatával. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

MEGHÍVÓ

A "MAGYAROK A VILÁG NYOLCEZRESEIN" LHOCE-EXPEDÍCIÓJÁNAK
HAZAÉRKEZÉS UTÁNI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁRA.
Időpontja: 2011. június 2., 11 óra
Helyszíne: Új Színház, Bubik István Stúdiószínpad
Szeretettel várunk!





FORRÁS:
Vincze Szabolcs
sajtófőnök

Friday, May 27, 2011

A csapat megérkezett Katmanduba

Kollár Lajos jelentése szerint a Magyarok a Világ Nyolcezresein sikeres
Lhoce-expedíciójának tagjai május 27-én reggel megérkeztek Katmaduba, és
egyelőre a vízumot intézik. Délután mindenki Delhibe repül, onnan pedig
másfél nap pihenés és várakozás után június 1-én hajnalban indulnak
Budapestre.

Az expedíció öttagú csapata (Kollár Lajos, Erőss Zsolt, Mécs László,
Horváth Tibor és Gál László) aznap, június 1-én szerdán 14:55-kor érkezik
a Ferihegyi repülőtér 2B termináljára. Minden kedves érdeklődőt
szeretettel várunk!

Az érkezés utáni sajtótájékoztatóra egy nappal később, csütörtökön kerül
sor, ennek helyszínét és időpontját hamarosan közöljük.

Forrás:

Vincze Szabolcs
sajtófőnök


A szerkesztö megjegyzése:
Sajnos Lacitól nem kaptunk semmit még, bár szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nagyon vár egy részletes beszámolót. Aggodalmam remélhetöleg alaptalan Laci fagyási sérüléseit tekinte is...
Ogy(c)

Tuesday, May 24, 2011

Gyors hír Gál Lacitól SKYPE-ról, és a CSÚCS fotók

Gál László:

Ismét lindultunk a csúcs felé. 05. 18.

Május 21-én Erőss Zsolttal sikerült felérnem a Lhotse csúcsára. Én
délután 4 körül értem fel.
Az utunk lefele a tervezettnél 1 nappal tovább tartott, ami miatt most
kicsit gyorsan költöztettük az alaptáborunk. Sajnos visszafele a kezem
mind a 10 úján kismértékű fagyási sérülésem lett, így kicsit nehezebb
írni de, ígérem hamarosan bővebb beszámolóval jelentkezem.


Csucs zászló
Gal Laszlo a csucson

Eross Zsolt a csucson

Sunday, May 22, 2011

GÁL LÁSZLÓ ÉS ERŐSS ZSOLT 2011 MÁJUS 21-ÉN ELÉRTE A LHOTSE 8516 M-ES CSÚCSÁT. GRATULÁLUNK NEKIK

Május 21-én Erőss Zsolt és Gál László elérte a 8516 méter magas Lhoce
csúcsát, ezzel 11-re növelték a magyarok által megmászott nyolcezres
hegyek számát.

A sikeres csúcstámadást követően a két mászó késő éjszaka érte el a 7900
méteren lévő IV-es tábort, jelenleg pedig már a III-as táborban vannak.
Állapotuk jó, csak fáradtak.

A tegnap esti híradások elmaradásának oka az, hogy a csapat két telefonja
a visszaforduló Mécs László és Horváth Tibor hátizsákjaiban voltak, így a
csúcsmászók nem tudták azonnal értesíteni sikerükről az alaptáborban a
hírre várakozó expedícióvezetőt, Kollár Lajost.

A Magyarok a Világ Nyolcezresein sorozatának 2011-es expedíciója tehát
sikerrel járt, Erőss Zsolt a kilencedik, Gál László pedig az első
nyolcezres csúcsát mászta meg, rögtön a világ negyedik legmagasabb
hegyével kezdve. A Lhoce a magyar expedíciós hegymászás 11-dik
nyolcezrese.

A magyar csapat május 24-én hagyja el az Everest alaptáborát, és indul el
Lukla felé. Részletes információk a csúcsmászásról később várhatók.

Friday, May 20, 2011

Szombaton csúcstámadás / At Saturday summit attack

Kollár Lajos beszámolója (05.20.): 

"A ma reggeli rádiózás szerint mindenki
jó állapotban van. A fiúk haladnak fölfelé Lhoce-falon az előretolt,
csúcstámadó táborba, amit még fel kell állítani kb. 7900 méteren. Ez a
választó magasság balra a Genfi-sarkantyú irányába, és jobbra a
Lhoce-kuloár (folyosó) felé. Ez az a hely, ahonnan bő 600 méter szint
leküzdése után elérhető a Lhoce 8516 méteres csúcsa. A kuloár átlag
meredeksége nagyjából 50 fok,  firn és jég keveredik kevés sziklabetéttel.
Az időjárás-előjelzés egyre jobb csúcsmászó időt jósol holnapra, kevés
légmozgással és páratartalommal a 6500 méter feletti régióban. Ezt az
EUMET csapatának részletes, szöveges elemzése is igazolta. Carlos Pauner
csapatával beszéltünk egy kicsit össze az időpontot illetően, a lejövet
holnap, egészen a kettes táborig van eltervezve. Az alaptábort 22-én kell
elérniük. De egyelőre nézzünk a holnap hajnal elé, nagyon remélem, sok
jóval kecsegtet. Az jutott eszembe ma hajnalban és délelőtt, hogy ezen már
fél éve dolgozunk."

( Forras: Vincze Szabolcs sajtófőnök )


SOK SZERENCSET SRACOK! Orgy (c) 



English version by Orgy (c)


At Saturday will be the summit attack

Mr. Kollar's report at 20th of May:
Based on radio communication, we have received information's today, everybody is in good health and menthal conditions.The boys proceed upward on Lhotse wall, targeting to reach the highest camp, called so summit attack camp, that should set up at about 23.000 feet about the sea level.This altitude splits the route to the left to Geneva spur, and to the right to Lhotse corridor. From this place 600 meters climb up accessing  to Lhotse summit, at 8.516 meters. Avarage upslope of Lhotse corridor is 50 degrees, firm and ice mixes with stones. The weather report estimates better summit attack conditions for tomorrow, less wind and humidity above 6500 meters. The EUMET team's  detailed text dissection also confirmed it. According the schedule, we have coordinated with Mr. Carlos Pauner's team, as downwalk phase is planned down to camp #2 tomorrow. The base camp shell reach till 22nd of May. Just now we look forward to tomorrow morning, hopefully brings good news and success for the expedition.
As today morning I got my mind , we have been working  that goal for since a half year.


Source: Mr. Vincze Lajos press director 

GOOD LUCK GUYS!!!! Orgy (c)

Tuesday, May 17, 2011

Sátorbontás

Lajosunk még rendezgeti az elbontott Internet Kávézó helyét.
Vasárnap kora délután látogatónk volt. A Nepáli Környezetvédelmi hatóság munkatársa jött el hozzánk. Felfedezték a Khumbu jégesésre felállított Internet Kávézónk. Hogyan találtak rá, ráadásul ilyen gyorsan, azt máig nem tudjuk. A sátort a körülötte lévő jégcsúcsok miatt nem lehetett látni. Biztosan a jól sikerült marketingnek köszönhető, hogy a hír a hatósághoz is eljutott. A fiatal, és aktív munkatárs közölte, ahol sátor van, ott piszkítunk is, ezt pedig ők nem akarják. Nemrég a táborunkba érkezett az összekötő tisztünk. Kértük próbálja elérni a sátrunk fennmaradásának engedélyezését, mivel azt naponta pár órát használjuk, feladata hogy a nap, szél, csapadék, és a hideg ellen védjen bennünk. Ö érdemi megbeszélés nélkül csak annyit mondott, nem érdemes a környezetvédőkkel vitatkozni, jobb ha megcsináljuk amit kérnek.
Így hétfőn délig, a Környezetvédők kérésének megfelelően le kell bontanunk a sátrat.
Kicsit szomorúan megyünk az utolsó kommunikációnkra az Internet Kávézónkba.
Dél körül nekiállunk a bontásnak. Pillanatok alatt szétszedjük a 3 személyes kis sátrat. Eddig tartott az Internet Kávézónk pályafutása, mely sajnos nem tudott eleget tenni a szigorú Nepáli Környezetvédelmi előírásoknak.

Mostanában a csúcstámadás foglalkoztat bennünk leginkább. Mérlegelünk, nézzük az időjárás jelentéseket, kérdezzük a többi mászó véleményét. Nem túl rózsás a helyzetünk. Az időnk fogytán, egy jól kiválasztott csúcstámadásra van lehetőségünk. Az alaptáborból a csúcs elérése 4 nap, de az időjárás jelentések ennyi időre előre már bizonytalanok. Nagy szélben lehetetlen a csúcstámadás, de ha túl sok hó esik az is megnehezíti a dolgunk, és nő a lavinaveszély. Előreláthatólag 20-22. közt várható olyan idő, hogy a csúcsmászással próbálkozhatunk. A táborban tartózkodó mászó csapatok különbözőképp taktikáznak. Mi úgy döntöttünk, holnap, május 18-án indulunk a hegyre. Eszerint 21-én kerül sor a csúcsmászásra, de ha kell, egy napot tudunk tolni rajt. Nagyon bízunk benn, hogy az időjárás, és a hóviszonyok úgy alakulnak, hogy lesz lehetőségünk próbálkozni, és a csúcs elérése az erőlétünkön múlik.

Tegnap ünnepeltünk ( Happy Birthday Laci ! )

2011.május 16. - Gál Laci 49 éves

Mivel tegnap volt a születésnapom, reggeli után meghívtam a fiukat egy sörre. Vagyis nem teljesen egyre, mert a táborban fellelhető mennyiség mindössze 4 doboz, mi pedig öten voltunk.
A Kukri Rum /Horváth Tibor, Gál László, Erőss Zsolt/
Ekkor még azt hittem, tegnapi map is olyan lesz, mint a többi, de nem így volt. Láthatóan türelmesebbek, megértőbbek csapattársaim.
Napközben a támogatóink zászlóival, felirataival készítettünk fotókat. Ezzel jól el is járt a nap, az ebédet is délután 4 körül ettük meg.
A koccintás /Kollár Lajos, Matrika az összekötő tisztünk, Kamal a konyhasegéd,            
Pár napja egyik látogatónk körkérdést tett fel, ki hány éves. A válaszban kerekítettem, ráadásul angolul a kis különbség miatt az 50 év 15 re sikerült. Hiába javítottam 18-ra, a többiek csak nevettek. Ebből a kis lódításból azt hitték, a fél évszázados születésnapom ünneplem. Mindent elkövettek, hogy méltóan ünnepeljünk. A délelőtti 4 bakancs interjúban kiderült, hogy az 50. szülinapomra még várni kell, de a bulit nem fújták le.
Vacsora után előkerült egy üveg Kukri Rum. Nem tudom hogyan szerezték, még az is előfordulhat, a reggeli helikopteren jött. Az egész tábor a személyzettel itt volt, és énekelték a boldog születésnapot. Miután koccintottunk, megállapítottuk, a Kukri Rum Nepálban sokkal finomabb, mint ha otthon isszuk. Bizonyára a hosszú úton változik az íz, de az is lehet, az efféle dolgok hosszú nélkülözése változtat az ízeken.

A tortám /Kamal a konyhasegéd, Matrika az összekötő tisztünk, Lila a szakács, Rádzs az iroda képviselője/
Megjelent a sátorban a szakácsunk, valamit sugdolózott a fiukkal. 2 perc múlva, már a tortával jött, rajt egy hatalmas égő gyertya. Ez itt a táborban tartalékvilágítás, amit esténként rendszeresen használni is kell. A díszítésen látszik, szívét lelkét beleadta a mesterműbe. Gyertyafújás, tortaszeletelés. A szeletelés küzdelmes, az alsó réteg nehezen akarja megadni magát. Az íz csodás, mindenkinek tetszik. A konyha két kerozinégős tűzhelyből áll, melyek kőből összerakott „asztalra” vannak felrakva egy sátorban. A szakácsunk problémamegoldó képességét ismét csodálom.
Még beszélgettünk keveset, de a Kukri Rum hamar kifogyott. Túl gyorsan párolognak ezek az italok.
Igaz szeretteim, barátaim hiányoztak, de csodás napot szervezett a csapat. Köszönöm nekik.
Rádzs az iroda képviselője, Mécs László/

Monday, May 16, 2011

Gál Laci: Elindultunk a csúcsra. 05. 11-12.

Részletes beszámoló az eslő csúcstámadásról...

Alig tudtam elaludni az izgalomtól, pedig tisztában voltam vele, a magasabb táborokban egyre rosszabbul tudok pihenni. Tibi és Zsolt már hajnal 3-kor elindultak, mi Lacival fél 7-as indulást terveztünk. Az ébredéshez nem kellett óracsörgés. Mivel mindenem össze volt készítve, egy könnyű reggeli után elindultam. Néhány lépés után találkoztam Spanyol barátaimmal, akik sikeres csúcsmászást kívántak, es a lelkemre kötötték, mindenképp találkozni szeretnének velem az alaptáborba, nagyon vigyázzunk magunkra.

 Khumbu doktorok munka közben

A már ismerős ösvényeken haladtam a Khumbun. Talán a jégesés ¼-én járhattam, mikor helikopter hangját hallom a völgyben. Az idős ember holtteste ekkor már egy napja ott feküdt a leszállóhely mellett, mely talán 100 méterre volt a sátrainktól. Eleinte még három sherpa vele volt, de éjszakára letakarták, és magára hagyták. Reggelre kitisztult az idő, út közben láttam, hogy a hadsereg helikopterével elszállítják. Egy sherpa mellém szegődött, vele együtt néztük végig a gép felszállását. A fiúval egész a jégesés teteéig együtt mentünk. Nem akart gyorsabban menni nálam, pedig szerintem nem esett volna nehezére. Ha pihentem ő is megállt. Ez az út nehezebb volt, mint az előző. Több helyen összeomlottak a jégtömbök, mely technikásabb mászás elé állított bennünk. A „Khumbudoktorok” akik feladata a jégesés ösvényeinek karbantartása kis erővel vannak jelen. Egy 3 fős csoporttal találkoztam, akik az egyik jégrepedésen eltört létrát cserélték. Az átalakult útra kevés az idejük.
A Khumbu jégesés tetején otthagyott barátom. Mintha idáig csak vigyázott volna rám.
Az 1-es táborhoz érve jól elfáradtva, megálltam egy nagy pihenésre. A szokásos szelet csoki, egy kis extra keksz és tea. Beborult az ég, alig láttam az orrom hegyéig. Még nem fejeztem be a tervezett pihenőm, mikor egy három fős csoport megáll mellettem, kéri a vezetőlyük mennyek velük. Nem kellett erőlködniük, mert a szél befújta a nyomokat, a látási viszonyok nagyon rosszak voltak. Szépen haladtunk, egyenletes, nem túl erős tempóban.

Szakadt sátor a szélvihar után.

A széles hasadékoknál megnyugtató volt, hogy nem egyedül megyek. Kiderült, egy amerikai iroda csapatával haladtan 2 két mászó Kanadából jött, az Everestre tartanak. Ők is a csúcstámadást terveznek. Még egy kilométer lehetett a 2-es táborig, mikor egy sherpával találkoztunk. Forró italt kínált mindenkinek, engem se hagyott ki. Olyan gyümölcslét kaptam, mintha frissen facsarták volna. A két ügyféltől átvette a hátizsákot, majd elöl hátul egy zsákkal nálunk kicsit gyorsabb tempóban elindult a 2-esbe. A sátrainknál elbúcsúztam újdonsült barátaimtól. Irigyeltek, mert a táboruk jóval feljebb volt a mienknél.
Tibi összeismerkedett két Amerikai fiúval, akik a Lhotseről szeretnének lesíelni. Meghívtak bennünk estére beszélgetni. Kis pihenés után elindultunk megkeresni a táboruk. Majdnem az egész 2-es tábort bebarangoltuk, senki nem tudott róluk. Már feladtuk, mikor az egyik sátornál megláttuk a srácokat. Azonnal behívtak egy teára, a hatalmas dómsátorba, melyet eddig nem vettünk észre. A sátorhoz kőből kirakott járda vezetett. Mi is próbáltunk Tibivel valami hasonlót készíteni az alaptáborban, de az köszönő viszonyban sem volt ezzel. Szeretném felhívni a figyelmet, a 2-es táborról beszélek.

Lhotse fal a kígyózó mászósorral.

A sátorban még az étkezősátrunknál is nagyobb a hely. Középen nagy asztal, Körbe kényelmes fekhelyek, meleg szőnyeg. Ez hármójuk hálóhelye. Leültetnek, beszélgetünk. A konyhásuk folyamatosan hordja a forró vizet, teához. Megjelenik a levessel, húsos tésztával. Igaz a mi szakácsaink sokkal jobban főznek, de csak az alaptáborban. A 2-esben általunk készített zacskós leveshez képest fejedelmi lakomameghívást kaptunk. Nagyon éreztük a mi expedíciónk a magashegyi sherpák, luxuskiszolgálás nélkül mennyivel küzdelmesebb. Ezt éreztem út közben a kanadaiaknál is. Még beszélgettünk egy jót, mászásokról, síelésről, civil életről. Megköszöntük a szíves vendéglátást, meghívtuk a fiukat Khatmanduba egy jak steakre, és elbúcsúztunk. Kifele menet láttuk, a járdát kis lámpák világították meg. Felkattintottuk fejlámpánkat, és ballagtunk a sátrainkhoz. Mind a négyünkben mély nyomot hagyott a kényelem, „luxus”. Bebújtunk fagyos hátizsákunkba, lefeküdtünk.
Éjszaka éreztem a fejfájással a magasságot, ettől néhányszor felébredtem. Reggel napfelkelte előtti indulást terveztünk. Zsolt és Tibi hajnalban szeretett volna útra kelni, de csak nem sokkal előttünk indultak el. Hó olvasztás, teakészítés, és már indultunk a 3-as táborhoz. Minden nálunk, ami a csúcstámadáshoz kell. Borús időben haladtunk, a z út a Lhotse fal aljáig jól kivette az erőmet. Különösen, mert a második felében feltámadt a szél, a nyomokat teljesen betakarta, nehezítve a járást.

Várakozás a Lhotse fal beszállásánál.

Csak úgy tudtunk menni, hogy a nagy széllökéseknél befordultunk háttal a szélnek. Lassan elértük Tibit, aki várt, hogy mit csináljunk. Zsolt a sor elején haladt, először úgy láttuk, már elindult a Lhotse falon felfelé, de kiderült kicsit feljebb Ő is ránk várt. Felmentünk hozzá. Ezen a helyen már szokott rádiókapcsolat lenni az alaptáborral, így megpróbáltuk Lajost hívni. Friss időjárást kértünk, hátha látunk váratlan változást. Még jobban beborult az idő, ezniatt megszakadt a rádiókapcsolatunk az alaptáborral. A Lhotse falon lévő mászók az ott töltött időnk alatt szinte egy helyben álltak. Reggel még hatalmas sor tartott az Everest 4-es tábora felé. Fél órán keresztül értékeltük a helyzetet, beszélgettünk. Úgy döntöttünk visszamegyünk a 2-esbe. Az utóbbi pár napban elég sok hó esett. Fentről érkező sherpák mondták, a Lhotse kuloárban, derékig érő friss hó van, ami a mászásunk utolsó szakaszát nagyon megnehezíti. Lefele menet megálltunk pihenni, ismét mérlegeltünk. Még dél körül járt az idő, úgy határoztunk, visszamegyünk az alaptáborba. A 2-es táborban megálltunk, a lefele szükségtelen felszerelést bedepózzuk a sátrakba. Ettünk, ittunk, elindultunk lefele. A sors fintora, hogy olyan forró napsütésünk volta a kettesben, hogy majdnem megsültünk. Hamarosan felhő takarta előlünk a napot. Lefele kisebb megszakításokkal ködös hűvös időnk volt, poshadt olvadt havon gyalogoltunk. Az 1-es tábornál megálltunk, itt már jó szokott lenni a kapcsolat az alaptáborral. Lajos válaszolt. Laci elmondta, hogy döntöttünk, Lajos helyeselte visszafordulásunk. Tibi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Kb. fél órával mögöttünk lehettek, már szemmel is láttuk őket. Tibi 19 órára megrendelte a vacsorát, lángost szeretne enni. Mindenki egyetértett vele, de kértük, ha leérünk, azért gyümölcskompót el ne maradjon. A konyhában indult a dagasztás, kelesztés.
Jéghasadék a Halgatás Volgyében.

Én Mécs Lacival elindultam a jégesés lejtőin, nehogy lekéssük a vacsorát. A poshadt hótól ez az út is nehezebb volt, mint utoljára. Látszódott, hogy a pár napja ledőlt jégen építgették az utakat. A táboron keresztülgyalogolva megpróbált Laci a 3-asban felállított sátorról biztosat megtudni. Kiderült, a hármas táborban mellettünk lévő expedíciónak 10 mászója, és 8 sherpája van fenn. Éppen azt mérlegelték, lejön az egész csapat még aznap. Megígérték, megnézi a fennlévő emberük a sátrunk állapotát. Visszaérve az alaptáborba, még meg sem ettük a kompótot, már jött az ember, hogy ép a sátrunk. Este az egész csapat együtt fogyasztotta a lángost. Nagyon jól sikerült, csak tejfölt nem tudtak szerezni a konyhán.

Friday, May 13, 2011

2 hir egyszerre ( blogspot.com karbantartas alatt volt )

Május 13. 8:24 zulu
Beütött a rossz idő, mindenki visszatért az alaptáborba
Kollár Lajos beszámolója (05.13.): "Tegnap este fél nyolcig mindenki
befutott az alaptáborba. A fő hír az, hogy teljes időjárás-előjelzési
káosz alakult ki az egész tábor-rendszerben. Nagy létszámú, tapasztalt
(sherpás, oxigénes, húsz fő fölötti) irodáknak kellett az
Everest-csúcstámadási terveiket megszakítani, mert megdőltek az
előrejelzések. Úgyhogy nekünk se lehet panaszunk, jó döntés volt a
levonulás. Sokan  kényszerültek föladni az eredetileg tervezett programot.
Magyarul, betett az időjárás, főleg a havazás és az erős szél.

Így viszont kicsit át kell alakítani a továbbiakat, várjuk a markáns
változást. Talán a hét végére egyértelmű lesz. Remélhetőleg Pártai Lúciáék
is tudnak előjelzést küldeni, de addig pihenés. Fölállítunk a Khumbun egy
internetező sátrat, mert a szél és a havazás nagyon kényelmetlenné tette
az adatforgalmi kísérletezéseket a szabad ég alatt."

Az eredeti csúcstámadási terv: május 11-én hajnalban indult egy
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét az első tervek szerint
az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indította volna a
mászócsapat. A tervek szerint május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd
fel kellett volna állítani az előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900
méter körül. Innen 14-én hajnalban indult volna a csúcstámadás.



Május 11.
Indulhat a csúcstámadás
Kollár Lajos beszámolója (05.10.): "Május 11-én hajnalban indul a
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét a jelenlegi tervek
szerint az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indítja a mászó
csapat. Május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd fel kell állítani az
előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900 méter körül. Innen 14-én
hajnalban indulhat a csúcstámadás! Az előrejelzések szerint a 14-ei és a
15-ei napok időjárása lesz a legjobb."

Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök

Tuesday, May 10, 2011

Alaptábor. 05. 09.

Friss hírek.

Expedíciónk jelenleg az alaptáborban tartózkodik. Mindenki nagyon jól van. Mára terveztük az indulást, melyet csúcstámadási kísérlettel záródott volna. Kedvező esetben indulás után a negyedik napon van lehetőségünk a csúcs elérésére. Az indulás napját a rendelkezésünkre álló időjárás jelentések alapján döntjük el. Most a csúcs közelében várható erős szél miatt halasztottuk indulásunk.
Tegnap reggel rossz híreket kaptunk a 2-es táborból. Az éjszaka folyamán erős szél volt, mely több sátrat elvitt. Estére tudtunk információt szerezni, hogy a mi sátraink közül mindegyik megvan, igaz az egyiket megsérült. Feltételezhetően minden felszállított felszerelésünk megvan. A 3-as táborunkról nem kaptunk hírek.
A Khumbu gleccseren találtunk egy pontot, ahonnan nagyon stabilan tudunk kommunikálni, és mindössze 10 perc séta az alaptábortól.


Khumbu gleccseren, hazafelé a délutáni kommunikáció után

Monday, May 9, 2011

Nyugodalmas jó éjszakát. Éjszaka a hármas táborban.

2011.05.08.
Ez a beszámoló ma reggel érkezett Gál Lacitól. A dátum május 4-e, valószinüleg a 3-as tábotr kiépitése közben, az ott töltött éjszaka története, amit most vetett papírra - e-mailbe.
( a szerk. )

3-as táborhely. 05. 04. 

A kettes tábortól nagyjából 700 méter szintet mentünk a hármasig. A 2-esben még jólesett az evés. Kemény munka volt feljutni, de nem az izommunka volt a túl sok, inkább az oxigénhiány nehezítette a feljutást. Nálam nagyon jól működött a következő taktika: keveset álltam meg  pihenni, folyamatosan haladva, a sebességemmel, illetve az egy lépésre jutó lélegzetvétel számával változtattam a terhelésem. Az erőm olyan jól sikerült beosztani, akár tovább is bírtam volna menni, igaz felérve jól esett 20 perc pihenés. Ezután álltunk neki a 40 fok körüli lejtőn egy egyenes placcot lapátolni a sátorhelynek.

A Lajosunk műholdas kommunikációs kísérlete.

Az igazat megvallva, sűrűn váltottuk egymást a lapátolásba, mert nem sokáig bírtuk.
Már este 7-kor sötét volt. A sátor előtérben havat olvasztottam. Éjszaka a sűrűbb lélegzetvétel, valamint a szárazabb levegő miatt nagyon ki tudunk száradni. Lacival pótlásra fél-fél liter teát tároltunk be a hálózsákba, ahol nem fagy meg. A teázás után egy adag levessel is megpróbálkoztam.

Kommunikációs kísérlet az alaptábori „3G” kőről.
Ezt ketten nagyon nehezen tudtuk elfogyasztani. A sötét miatt hamar lefeküdtünk, az elalvásban a fáradság is segített. Ezzel nem is volt probléma, hamar elszunnyadtam. Néhány óra múlva, arra ébredtem, fázik a lábam ujja, és az orrom. Hiába voltam zokniba. Jól megmasszíroztam lábujjaim, majd a polárom rátakartam a hálózsákra. Az orrommal nehezebb volt a helyzet.

Kommunikációs kísérlet a Khumbu gleccserről.
A hálózsákkal úgy kell betakarni a fejem, hogy megfelelően kapjak levegőt, de védjem magam a hidegtől. Egy korty tea a száraz torkomra és már próbálkoztam az alvással. A báránykák hosszas számolása gondolatok haza, a hegyre, már nem ment olyan könnyen az elalvás, mint az este. Kicsit mindenem fázott. Úgy éreztem torokgyulladásom van, a szám, állandóan kiszárad. Reggelre elfogy a fél liter tea. Hasonlóképp még 4-5-ször felébredek, ráadásul hajnalra még a szél is feltámadt. Megjött a megváltó világosság, vége az éjszakának Kibújok a meleg zsákból, felöltözünk szűken egymás mellett a hideg sátorban. A sátor faláról, ha hozzáérünk, hullik a zúzmara. Kezdhettem a hó olvasztást a reggeli teához, mert folyadék az kell bőségesen.

Exkluzív fotó Edurne Pasabannal, aki a Mont Everestet csúcsát célozta meg oxigén nélkül.

Valami ilyen egy 7100 méteren töltött elfogadható éjszaka.

Saturday, May 7, 2011

3-as táborhely kiépítése. május 3.-tól - 5-ig.

2011. 05. 07. 16:47 zulu
Gál László beszámolója  a 3 -as tábor kiépítéséről

Újra szárazföldön, igaz ez csak látszat, a kőrengeteg alatt itt is jég van, de az érzés…
„Leszaladtam” a Khumbu jégesésen, át az olvadozó gleccseren egy sherpa csapattal kerülgetve egymást. Ők célhoz értek, én egy nagyobb pihenésre leültem sátruk mellett egy kőre. Megittam maradék italom. Két perc sem telt bele, kérdezik a helyiek, mit innék. Mondom nem kérek semmit, hamarosan a táborunkhoz érek, és ott már várnak frissen bontott gyümölcs konzervvel. Nem engedtek, és már hozták is a kezembe a fél liter hideg citrom ízű italt. Alig hogy megittam, már ott volt az „inas” és töltött volna a teáskannából. Nem voltam szomjas, de higgyétek el a gesztus nagyon jól esett. Megköszöntem a kedves vendéglátást, és indultam haza. Az északi végéből szinte a teljes alaptáboron keresztül gyalogolva értem vissza.
Hatalmasa az alaptábor. A magyar tábor közelségének elmaradhatatlan jele a Spanyol orvos csapat. Nem tudok úgy elmenni mellettük, hogy ne üdvözöljenek, és érdeklődjenek merre jártunk. Ma is így volt. Gratuláltak, hogy jól viseltük a 3-asban alvást.
A visszaérkezés csodás, aki meglát, mindenki szívből üdvözöl. A szákácsok a Japán mászó Lajosunk. A visszaérkező mászók, mi is sorra csatlakozunk az üdvözlő csapathoz.
Mindenkinek jár az étkező sátorajtóban a lédús gyümölcs kompót, melyet fél óra múlva Mécs Lacit már én kínálhattam.
Lajos míg fenn voltunk, szerzett egy tasak, apró csoki tojást. Persze… ez csak azt juttatta eszembe, most először nem a családdal töltöttem a húsvétot. Nagyon hiányoznak.

De vágjunk az események elé. 3-án reggel 7-re terveztem az indulást. A Bumeránggal helyi idő szerint 10.45-re beszéltük meg telefont. Mindenképp az átjátszó hatósugarában szerettem volna maradni. A terep viszonyok alapján úgy ítéltem meg, a Khumbu felső részén még elérhető a GSM hálózat. Ehhez időzítettem az indulásom. Zsolt és Tibi előttem elindultak, Laci még később indult.
Szép időben jól haladtam. Az első úthoz képest, kevésbé fárasztott az emelkedő. A különleges jégképződmények csodálására is jutott energia. Ahogy haladtam felfelé, a jégtornyok egyre nagyobbak lettek. Repedéseket kerülgetve, néha alig lépésnyi hóhidakon vezet az ösvény. A szélesebb jéghasadékokon létrákat helyeznek el a Khumbu doktorok. Az ő feladatuk az út ellenőrzése, karbantartása. Az út mellett feneketlen mély szakadékok. A tömbök árnyékában jéghideg a levegő, az árnyékot elhagyva éget a nap sugara. Hirtelen változik az időjárás. Felhők osonnak a nap elé, esni kezd a hó. Felöltözöm. A jégesés 3/4-én járhatok, mikor úgy ítélem meg, feljebb már nem működik a GSM telefon. Megállok, kikötöm magam egy biztonságos helyen egy hószeghez. Hamarosan elkerül Laci.
A Bumerángos beszélgetésre még egy órát várnom kell. Fagyos egy óra volt.
A Khumbu jégesésen közel 6000 méteren megcsörren a telefonom. Bekapcsolnak az adásba. A fiuk a tőlük megszokott bohém stílusban, de láthatóan felkészülten beszélnek a hegymászásról, rólunk. Sajnos a helyi infrastruktúrának köszönhetően a kapcsolatuk megszakadt. Mi ehhez már hozzászoktunk. Itt naponta 4-5 alkalommal is leáll az átjátszónk, akár több órára is. A Khumbu völgyben 13 napos utunk alatt két rádiótelefon átjátszót láttunk. Előfordulhat, hogy van még egy, amit nem láttunk. Mivel erre villamos energia hálózat egyszerűen nincs, ezek teljesen önellátók, a villanyt napelemek adják. A helyi szállodákban nem ritka, az ablakra, a vételre alkalmas helyen felakasztott telefon. Ha csörög, a vendégek szétugranak, a gazda a padra állva telefonál. Egyszóval itt aztán lehet nosztalgiázni.
Nekiindultam a jégesés végének. Még mindig voltak szép tornyok körülöttem. Egy 20-25 méteres jégtömb tetejébe félig befagyott sátrat fújdogál a szél. Ismét meleg az idő. Már kicsit ijesztően meleg. Jó lenne már felérni. Ebben a pillanatban hatalmas robajt hallok mellettem. Gondolkodás nélkül rohanok tovább. Egy 10 méter magas jégtömb roggyant meg mellettem. Szerencsére nem dőlt össze. A melegedés miatt feszültség alakulhat ki a jégtömbökben, amitől eldőlhetnek, összeomolhatnak. Nem célszerű ilyenkor mozogni köztük.
A tornyok eltűnnek, lassan csak hasadékokat látni. A táj enyhén lejtő hómezőre hasonlít. Egy hóbucka mögül előbújnak az 1-es tábor sátrai. Azt ígértem magamnak, itt megállunk egy nagy pihenésre. Ez egy csokit, és némi italt takar. Bejelentkeztem rádión az alaptábornak, Lajossal pár szót váltunk. A csapattól nagyjából 2 órával vagyok lemaradva. Az út hasadékokat kerülgetve, néhányon létrákon áthaladva vezet. Az 1-es felett van a legszélesebb szakadék. 10 méter körüli létrán kell áttornászni. A kötelekkel összetoldott létra a közepén már rendesen hímbállódzik. Innen már csak menni kell a 2-es tábor felé. Enyhe emelkedő, 3 órás út. Ismét borul az idő. Mindent magamra veszek. A köd miatt csak a nyomokat látom, úgy haladok. 6 óra körül megérkezem. Hamar bebújok a sátorba. Teának, síneknek vizet melegítek. Mécs Lacival alszunk közös sátorban. A nagy hegyek tövében korán sötétedik, mi is hamar elalszunk.
Jól aludtunk éjszaka, reggel megvártuk a napfelkeltét. Meg is jártuk vele. A sátor belsejére fagyott pára egy pillanat alatt elkezdett folyni. A hálózsákunk csurom víz lett, száríthattuk a napon.
Már jól bent voltunk a délelőttben, mikor elindultunk. Az út első része 3-400 méter szint enyhén emelkedett. A Lhotse falhoz érve bevártuk egymást, egy nagy pihenővel. Ránézni is rossz volt. 30-50 fokos meredekséggel még 3-400 métert kellett másznunk. Laci előrement, mi hárman még kicsit győzködtük magunk, majd elindultunk. Nem sokkal a beszállás után hatalmas robajt hallunk. Az út mellett jobbra hatalmas jégomlást látunk. Többen kiáltanak. Balra kitértünk. Szerencsénkre a jég nagy részét egy hasadék elnyelte, a továbbhulló jégdarabok csodával határos módon senkit nem találtak el. Közelebbről megnézve ezek ember fejnél nagyobb darabok voltak. Lacit kerestem, aki feljebb járt. Nem válaszolt kiáltásomra. Kicsit később Zsolt fedezte fel ruháját. Megnyugodtunk. Mentünk tovább. 3 órás úttal értünk fel a 3-as táborba. Laci már kiválasztotta a sátorhelyeket. Kis pihenés után nekiálltunk a lejtőn sátorhelyet ásni. Teafőzés, nagyon gyenge evés. Korán lefeküdtünk. A 7100 méteres magassághoz elvárhatónál jobban tudtam aludni. Néhányszor ébredtem fel, és a fejem sem fájt. Reggel ismét hó olvasztás teának. Mielőtt a nap átbukott volna a hegyek felett elindultunk visszafelé. A köteleken gyorsan ereszkedtünk. 30-40 perc alatt leértünk a Lhotse fal beszállásához. Hamar indultunk tovább. A 2-esnél kis folyadékfeltöltés, lecuccozás, majd irány a Hallgatás Völgye. Lacival együtt mentünk a Khumbu jégesésig. Mire beértünk a jég tornyok közé, ismét kisütött a nap. A felfele hallott hangot még mindig hallottam. Siettem lefelé, még Lacit is elhagytam. Csak az alaptáborban találkoztunk.

Wednesday, May 4, 2011

A Lhoce-falon a magyar mászók, javult az energiaellátás

Kollár Lajos jelentése az alaptáborból ( képekkel frissítve )
(05.04. 11:00 am): 

"Ma reggel indult amagyar mászócsapat a II-es táborból (6400m) a Lhoce falon,
a mintegy 7400 méteren lévő III-as tábor felé. Mivel a II-es tábor rádióárnyékban van,
csak a megbeszéltekre tudunk hagyatkozni. A lényegében 1000 méteres
jégutat kora délutánra illik abszolválni, tehát estére mindenkinek a
III-as táborban kell lennie. Az időjárás tűrhető, csak a szél erős kissé.
Remélem nem fog tovább erősödni, mert a Lhoce fal Hallgatás Völgye felőli,
szélnek kitett oldalán a mászást erősen befolyásolja. Az alaptábor
környékén is igen erős a légmozgás. Viszont süt a nap, ami az
energiakészletünket hizlalja, időközben sikerült megjavítani az
aggregátort is. 

Na, végre bepakoltam

Radzs, a Monterosa cég vándora hozott új gyújtógyertyát.
Kész Kánaán, habár boldog-boldogtalan sherpák jönnek telefont tölteni, de
tegnap véget vetettem a karácsonynak, és elzavartam őket más táborokba
töltést keresni. Őrület, mi van itt. A legrongyosabb kulinak is van
mobilja, ami állandóan a fülén van. Éles hangú, helyi zenéket hallgatnak,
ha éppen nem telefonálnak olyan ordítással, hogy ahhoz már készülék sem
kell. Nagy biznisz a mobil biznisz, lényegében az ötödét sem fizetik
annak, mint mi otthon.

Japán társunk a BC-ben, Ms. Naoko Watanabe
Betévedt egy holtfáradt, fiatal japán párocska megpihenni egy kicsit, míg
előkerül a sherpájuk. Kiderült, hogy még nem reggeliztek, ezért
csatlakoznak hozzánk. Ugyanis Ms. Naoko-val uraljuk a tábort. Ő már
megszokta a kímélő reggeliket: szalonnás-kolbászos-hagymás-sajtos
tojásrántotta a magyar Lhoce-reggeli. Nos, a párocska is bevállalt egy
ilyen adagot. Szerintem udvariasságból. Meg is ették, amitől olyan
állapotba kerültek, hogy Naoko fontolgatta, átszalad segítségért a spanyol
alapítványi kórházsátorba, infúzióért. Végül is talpra segítettük és
irányba fordítottuk őket. Udvarias kínok között hajlongtak úgy ötvenet, de
hogy miként érnek a 200 méterrel lejjebb lévő Gorakh Shep-be az rejtély. A kísérő sherpájuk nagyon riadt szemeket meresztgetett. Indiai barátnőnk
töretlen szigorral már a II-es táborban kucorog. 

Ebböl kenyér lesz...
Sherpája lejött, csóválgatta a fejét, bepakolt 5-6 oxigénpalackot és ma reggel visszament.
Remélem, Mécs Laci rá tudja venni, hogy ajánlatos lejönni, mert ebből baj
lesz. A rádiójelentésükből azt tudtam meg, hogy elég nehezen érték el a
Lhoce-fal szélét, beszállását a kettes táborból. A mai nap egészen biztos,
hogy a falon elhelyezett köztes tábor lesz a végállomás. A falon három
tábor helyezkedik el, azok valamelyike lesz a magyar pihenőhely mára.
Mindenki jól van."


Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök

Tuesday, May 3, 2011

Pihenés az alaptáborban 05. 01-02-ig.

 2011. május 2. 11:23AM

Hát a pihenés a 2-es tábor után nagyon jól esett. Vasárnap délelőtt fürdést, és mosást is beütemeztem. Nagy szerencsém a mosással nem volt, mert a délelőtti ragyogó napsütésből egy pillanat alatt havazás lett. A ruháim vizesebbek lettek, mint teregetéskor. Szárítást napoltam.
Alaptábor nagymosás

Délután a napsütés hiánya miatt nem volt energiám. A spanyol doki segített ki villannyal. Reggel ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk. A fagyott ruhákat gyorsan kiterítettem. Délre, a menetrend szerinti havazásra megszáradtak a ruháim.
Ebéd a közösségi sátorban 1.

Ma Lajosunk talált néhány Babérlevelet a konyhán, minek köszönhetően Burgonyafőzelék lett az ebéd. Nagyon jó hazai ízeket érezni. Kell is az energia, mert holnap ismét indulunk felfelé.
A 2-es táborban éjszakázunk, majd másnap a 3-asba hurcolkodunk fel. Ez várhatóan 7300 méter magasan lesz.Történt tegnap, hogy megkaptuk az aggregátorunkhoz az alkatrészt. Sikerült megjavítani, ami nagy mértékben javítja az energiaellátásunk biztonságát.
Ebéd a közösségi sátorban 2.

A mai napon sokat foglalkoztunk a holnapi indulással. Szortíroztuk a felszerelést, pakoltuk a zsákot. Azért a pihenés mellett minden nap elmegyek a környékbe 2-3 órás túrára.
Kommunikációs próbálkozások az alaptáborban.


Gál László

Saturday, April 30, 2011

Áll az I-es és II-es tábor, néhány nap pihenés következik

Kollár Lajos jelentése az alaptáborból (04.29.): 

"Kihasználtuk a jó időt: kész az I-es tábor, majd másfél nap alatt sikerült felállítani a II-es
tábort és a fiúk ma ebédre vissza is értek a BC-be. Kicsit leharcolva,
szomjasan és éhesen, de ezeket a dolgokat bőséges, hideg kompóttal és
kolbászos krumplilevessel sikerült orvosolni. Az idő este felé el is
romlott, gyengén havazik, úgy néz ki, hogy néhány nap pihenés következik.
Mindenki jól érzi magát, Zsolt is vette az akadályt vadonatúj,
lekarcsúsított lábával. Egy plusz érdekesség azért van, a velünk egy
táborban lévő japán és indiai leány közül az indiainak és sherpájának
sikerült 24 óra alatt átsurranni a Khumbun, és elérnie a jég tetején lévő
1-es tábort. Kíváncsi vagyok, föladja-e az Everest mászását. Kemény
leány!"

( Forrás: Vincze Szabolcs
sajtófőnök )


A jégesés közepén
Hasadék áthidalása
A 2-es tábor a Hallgatás Völgye végén
 

Első utunk a 2-es táborba. / Our first trip to #2 Camp

Bakancs nélkül visszatérve a alap táborba
 Gál László beszámolója a 2011. április 27-30. közötti idöszakról, benne az első út beszámolója a 2. táborig.
Gál's report about the period of 27th-30th of April, including the story of first trip to #2 Camp.





27-én már biztosan tudtuk, másnap reggel neki indulunk első utunknak a nagy hegyek lábához. Az  indulás előtt szerettem volna még anyagot küldeni, de nincs elég villamos energiánk. A felhős idő miatt a szolár keveset termel, az aggregátorunk, amit a hordárok leejtettek még mindig üzemképtelen. Várjuk az alkatrészeket.
 Khumbu jégesés felfele menet.
Úgy döntök, lemegyek a legközelebbi településre, Gorakshep falucskába. A település mindössze 4-5 kis szállodából áll. Itt elsősorban az alaptáborba látogató trekkingeseket szolgálják ki. Abba bíztam, valamelyik helyen tudok villamos energiát vásárolni. Sajnos a hotelokban is a felhős idő miatt kevés villany volt. Az óránként 2000 forintnak megfelelő áron sem tölthetek.
Az 1-es tábor

Az egyik szálloda ablaka alatt aggregátort próbáltak indítgatni. Ez közvetlen a GSM torony alatt volt. Örömmel segítettem, bízva benn, hogy siker esetén tölthetek én is a számítógépembe. A vadonatúj gép elindítása majd két órába tellett. Terveim szerint másfél órát tölthettem volna lent. Persze ilyenkor nem számít az idő, első hogy beszélhessek a szeretteimmel.
Végül úgy alakult, teljes sötétségben mentem vissza az alaptáborba. Szerencsére az út fejlámpával jól követhető volt. Igaz néha meglepődtem, mikor lámpa nélkül szembejött egy jakkaraván, vagy hordár. Még a hold sem világított.
A Halgatás Völgye.

A vacsorámat már melegíteni kellett.
Kiderült, az aggregátor tulajdonosa, a Spanyol expedíció orvosa. Ő másnap jött fel az alaptáborba. Gondoltam erre a kapcsolatra remélem, soha nem lesz szükség.
Vacsora után siettem aludni.
Reggel kicsit lustán, a második turnussal 9 óra körül indultam a Khumbu jégesésnek. Szép időnk volt, nem túl meleg. Egyre meredekebb jéglejtőket kellett leküzdeni. Biztonságot sugall, veszélyesebb lejtőknél, hasadékoknál mindenhol ott a fix kötél. A jégletörés közepétől már felettem meredeztek a hatalmas jégtömbök. Ez a lépések gyorsítására késztetett volna, de örültem ha nem sokat csökkent a tempó. A látvány csodálatos lett volna, ha a kimerültségtől nem csak a lépésekre koncentrálok. A jégtömböktől nem látszik a lejtő vége. Ez még jobban kikészít. Ahány sherpát kérdezek, annyiféle időt mondanak az 1-es táborig. Néhány hasadékon lefektetett létrán kelünk át. Lassan elkezd csökkenni a meredekség. Bíztató jel. Felértem a Halgatás Völgyébe.
A 2-es táborunk 6400 méterem. Háttérben a Lhotse csúcsa.

Az 1-es tábort csak nagyon közelről látom meg, mert egy kis völgyben van. Innen normál tempóban már csak 3 óra a 2-es. Kizárt, hogy a Khumbu jégesés után még tudok normál tempót tartani. Elterveztem, ha elérem az 1-est, hatalmas pihenést, kajálást tartok. Tehát betoltam egy energia gélt, és 2 dl teát. Az 5 perces rihenő után nekiindultam. Kinéztem távol egy repedést, gondoltam ott tartom a következő piálást. Volt még 3 dl italom. A GPS-el néztem a magasságot, de az aggasztóan nem változott. Folyamatosan 6000 métert mutatott, miszerint még négyszázat mennem kell. A kis lejtés ellenére éreztem, hogy felfele megyek. Mégis hátra van még 400 méter szint.
Khumbu jégesés 1.

Kiderült a vastag felhő miatt a GPS nem lát műholdakat. De én megláttam a 2-es tábort. Nagyon-nagyon messze, de látom. Közben előkerült a legnagyobb hasadék, legalább 10 méter széles. 5 tagú létrát toldtak össze az áthidalásához. Jobról-balról egy kötél, mellyel egyensúlyozhatok. Az egyikre rákattintom a karabinerem. Elég későre jár, nem sok embert látok. Ha lebillenek, vajon mikor jön erre valaki aki felhúz? Nekiindulok. Ahogy haladok befele egyre labilisabb. A közepén megremeg a létra, sikerül visszahozni. A végéhez közeledve gyorsulnak lépéseim. Szinte kiugrom a jégre. Megvan. Már csak 5-ször kell megjárnom.
Khumbu jégesés 2.

Megyek tovább a tábor fele. Magamban mondogatom nem jéghasadékokat látok, azok színes sátrak. Annyira oda koncentrálom az erőmet, hogy nem bírnám ki, ha távolabb lenne. Lassan-lassan kimért lépésekkel, de közeledek. Már egyértelműen kivehetők a sátrak.
A tábor az Everest lábánál áll. Csodálatos helyen. Felhő és napsütés váltogatja egymást, a kettő között hatalmas hőérzet különbséggel. Állandóan öltözni-vetkőzni kell. Azt hittem nem lehet rosszabb, de ezt tudni kell a hegyek közt, hogy soha nem igaz. Feltámadt a szél, és elkezdte hordani a havat.
Már elértem a tábort, mire abbamaradt. A sátrak aljánál mentem be, és kerestem a többieket, akik előttem felértek. Elcsukló hangomra a tábor felső részén jött válasz. El sem akartam hinni, hogy ideértem.
Az alaptábor, a Khumbu jégesésről.

Gyors sátorállítás, mire végeztünk Zsolt olvasztott havat teának. Forró tea. Csodálatos. Mire besötétedett már a hálózsákban voltam. Mécs Lacival osztoztunk a sátron. Éjszaka a derekam alá ruhát raktam, mert a polifon hidegnek bizonyult. Egész jól bírtam az alvást 6400 méteren. Többször felébredtem éjszaka, de vissza tudtam aludni. 8 óra körül öltöztünk fel. Ekkor a magas hegyektől még nem láttuk a napot, elég hideg volt.
A konyhánk üzem közben. Készül a momo.

Olvasztás, tea, és indultunk lefelé. A sátorban hagytunk ételt felszerelést. Miután kibújt a nap, hamar melegedett az idő. Az 1-esig hamar leszaladtunk. A Khumbu már keményebb volt. Siettünk a nagy jégtömbök alól mielőbb eltűnni. Lefele már többször előkerült a fényképezőgép. Az alaptábor közelében az utolsó lépésekkel még a lefele úton is harcolni kellett. „Hazaérve” a forró ital után a bakancsot levetni volt a legnagyobb gyönyör. Délután 1-kor értünk le, de aznap már nehéz volt mást csináltatni velem, persze az evést kivéve.
Reggeli kávé.

Következő utunkon a 3-as tábort szeretnénk felépíteni. Legalább 2 napot pihenünk az alaptáborban, de az indulás az időjárás jelentéstől is függ.
Holnapra nagymosást gondoltam, csak úgy unaloműzésnek.