Megvan a csúcstámadás új időpontja
Kollár Lajos beszámolója (05.18.): "Megszületett az újabb csúcstámadás
napja! Sok előrejelzést és expedíciós véleményt kellett összegezni, és
többek között az EUMET csapata is a 20 és 22.-e közötti időt részesítette
előnyben az általuk küldött előrejelzésben. Ezért egy spanyol csapattal
együtt a május 21.-re esett a választás. A csapatok holnap reggel indulnak
el a Khumbu jégesésen keresztül a II-es tábor felé. A magyar csapat a
tervek szerint 22-én érkezik vissza az alaptáborba. A könnyebb érthetőség
kedvéért szükségét érzem a nyolcezres hegyek csúcstámadási rendszerének
ismertetését, a laikusok számára olykor nehezen érthető "oktalan
lődörgést", időhúzást a magashegyi táborok között.
Lássuk rögtön a legfontosabb feltételeket. Két ilyet említenék, az egyik
szubjektív, a másik objektív természetű. Kezdjük rögtön magunkkal, a
szubjektív oldallal. "Készen kell lenni rá!" - mondja Hamlet és milyen
igaza van. A hegymászónak készen kell lenni a nagy magasságokban történő
mozgásra, melynek biztonságát az úgynevezett akklimatizáció (a szervezet
hozzászoktatása az oxigénben ritka levegőhöz) révén szerez meg. Az
akklimatizációs folyamat egyenlő a magashegyi táborok fölépítésével, és az
onnan visszatéréssel az alaptáborba (fokozatosság elve).
Itt jegyzem meg, a "magyarok a világ nyolcezresein" expedíciói, sohasem
használnak segítő körülményeket (sherpa + mesterséges oxigén), úgyhogy
nagyon nagy figyelmet és munkát kell fordítani az akklimatizációra.
Általában három, de magasabb és nehezebb hegycsúcsok eléréséhez egy
negyedik tábort is felhelyeznek a mászók, majd ismét visszavonulnak az
alaptáborba pihenni és kidolgozni a csúcstámadó stratégiát, megjelölni azt
a napot amikor a meteorológiai előjelzések szerint a legkisebb a szél, a
páratartalom, tehát a legjobb idő várható.
Ez a másik feltétel, az objektív helyzet. Tegyük fel, hogy mindkettő
rendelkezésre áll, kijelöltük a csúcsmászásra alkalmas éjszakát, hajnalt,
délelőttöt, akkor visszaszámolunk annyi napot, hogy biztonságosan elérjük
a legfelső, csúcstámadó tábort és irány fölfelé. Ott aztán kényelmetlenül
kucorogva kell várni az éjszaka azon pontját, amikor elindulhat a
csúcsmenet. Ez alkalmasint 5-600 méter szintkülönbségtől akár 1200-1300
métert is takarhat, fölfelé, nehéz mászással egybekötve.
A csúcs elérése után (öröm és fényképezés, már ha van mit és mivel, meg
nincs köd, felhő) módjával, de iszkiri lefele. Óvatosan azért, mert
ilyenkor történik a legtöbb baleset. A mászók, összeszedve a táborokat,
rendszerint a csúcsmászást követő napon elérik az alaptábort. Leírva
egyszerűnek tűnik az egész. Viszont hindu vallású szakácsunk belépett egy
csokoládé tortával, mert ma van Buddha (Gautáma Sziddhárta, indiai herceg)
születésnapja."
Vincze Szabolcs
sajtófőnök
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Új csúcstámadási terv és időpont
Kollár Lajos beszámolója (05.16.): "Továbbra is árgus szemekkel figyeljük
az előjelzéseket, Pártai Lúcia és csapata nagyon értékes szöveges
kiegészítéseket is küld, amelyből egyértelmű következtetéseket lehet
levonni. Folyamatos egyeztetéseket tartunk a többi Lhoce-csapattal egy
közös csúcstámadás szervezése ügyében. Úgy áll a dolog, hogy ha a szelet
szeretnénk megúszni, akkor havazás lesz, és ugyanez fordítva. Célszerű a
nagyobb szelet kihagyni, viszont akkor - feltehetőleg - erősebb
hótaposásra kell számítani a kuloárban, nyolcezer méter fölött, emiatt nem
árt a nagyobb létszám. Ezt kollégáink is felismerték, ezért a szoros
egyeztetés. Most a 20., 21., esetleg a 22.-i napok jöhetnek szóba a
csúcstámadást illetően.
Japán társnőnket ma reggel helikopter vitte le az alaptáborból, az éjszaka
légzési nehézségei voltak, oxigénpalackra kellett tenni. Ismeretes, Naoko
Watanabe tegnap este érkezett vissza a BC-be, sherpa kísérőjével együtt,
nagyon fáradtan. Kiderült, hogy, csak néhány tíz méter választotta el az
Everest csúcsától, de sherpája biztatására sem tudott felmenni, annyira
elfáradt.
Másik kolléganőnk is előkerült időközben. Ő azt állítja, hogy feljutott az
Everest csúcsára, kísérő sherpája nélkül. Most az összekötőtisztnek
panaszolja, hogy a sherpa lassú volt (aki most tart vissza a
Déli-nyeregbe, hogy lehozza a felszerelést és az otthagyott teli
oxigénpalackokat), és ezért nem tudtak együtt menni. Említettem
érdekességként, hogy indiai társnőnk a BC-ből az egyes táborba 24 óra
alatt ért fel. Majd elképesztő 16 napot töltött a hegyen, nagy
magasságban. Hogy hol és merre, az egyelőre rejtély, de nagyon küzd egy
csúcs-elismerésért.
Sajnos, belefutottunk a Nepáli Környezetvédelmi Minisztérium aktivistáiba
is. Ezek a pufók gyerekek fölfedezték az internetsátrat a Khumbun, és
minden hatalmukkal a lebontására aktivizálódtak. Még az időközben
megjelent összekötő tisztünk befolyása sem volt elég! Ma délben le kell
bontsuk a sátrat, nem kockáztatunk 3 ezer dollár szemét és
környezetvédelmi kauciót."
Forrás: Vincze Lajos sajtófönök
