Wednesday, June 1, 2011

A Lhotse csúcs megmászása

Tisztelt Olvasó!

Nagy nehézségekbe kerülhetett Lacinak az alábbi beszámolót megírni. Mind a tíz újján kisebb fagyási sérülések vannak, ezért Kathmanduban, a kórházban egyenként bekötötték az ujjait. Gépelni egy golyós toll segítségével tud, ami azért kalandos írói munkásságot feltételez...
Gyors és maradandó sérülések mentes gyógyulást kívánok neki, sikeres hazaérkezést.
Ezúton szeretnék mégegyszer gratulálni neki és Eröes Zsoltnak a Lhotse megmászásához! 
 
A szerk. - Orgy(c)
---------------------
Gál László: A Lhotse csúcs megmászása

Kora reggel van, nem tudok aludni a hidegtől. Alíg múlt éjfél, nekiállok vizet melegíteni a teához. Induláskor Laci azt igéri, hamarosan jön utánam. A Lhoce-kuloárt már világosban érem el. Az előttem haladó nagyobb csoport pihenései túl hosszúnak tűnnek, ezért egy erre alkalmas helyen elkerülöm őket.
Már elérhető közelségben van a csúcs és úgy érzem, hogy még mindig tart az erőm. Már csak az utolsó, meredek, sziklamászós szakasz van hátra. Egy kis tea, egy pihenés és nekirugaszkodom. Felértem. Első magyarként állok a Lhoce kis csúcsán. Egyedül vagyok, keresgélem mászótársam, hátha már a közelben van. Előveszem kis nemzeti szinű szalagom és felkötöm egy kis zászló rúdacskára. Néhány fotót próbálok készíteni magamról. Élvezem az érzést.
Nem kell sokat várnom, hogy társaim legyenek a csúcson, a csoport, melyet elhagytam, felért. Segítenek néhány fotót készíteni. Heten vagyunk a csúcson, de már több ember nem fér fel. Egy mögöttem haladó mászóban Lacit vélem felfedezni, de mikor közelebb ér, felismerem, hogy nem ő az. Ekkor már közel egy órája voltam fent. Nagyon fázok, elindulok lefelé. A sziklamászó rész alján találkozom Zsolttal. Pár szót váltunk és megyek tovább a négyes táborhoz. Visszafelé minden lépésre vigyáztam. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült felérnem a csúcsra, de ez az érzés nem uralhat el felettem, még vissza kell érnem a alaptáborba.
Nagy öröm és megtiszteltetés volt a "Magyarok a világ nyolcezresein" csapat 

tagjának lenni.
-Gál László, Doha-

3 comments:

  1. Maradéktalan gyógyulást és még egyszer gratula!

    Emese

    ReplyDelete
  2. Kedves László, őszintén örülök ennek a csodálatos teljesítménynek. Biztosan hatalmas munka volt benne, de sikerült. Szívemből gratulálok, igazán szép munka volt. :)

    Sándor

    ReplyDelete
  3. Szívből gratulálok én is! Örömmel olvastam magam végig a blogodon!
    Ha jöttök élménybeszámolóra Veszprémbe, mindeképp megpróbálok ott lenni!

    Péter

    ReplyDelete