Május 13. 8:24 zulu
Beütött a rossz idő, mindenki visszatért az alaptáborba
Kollár Lajos beszámolója (05.13.): "Tegnap este fél nyolcig mindenki
befutott az alaptáborba. A fő hír az, hogy teljes időjárás-előjelzési
káosz alakult ki az egész tábor-rendszerben. Nagy létszámú, tapasztalt
(sherpás, oxigénes, húsz fő fölötti) irodáknak kellett az
Everest-csúcstámadási terveiket megszakítani, mert megdőltek az
előrejelzések. Úgyhogy nekünk se lehet panaszunk, jó döntés volt a
levonulás. Sokan kényszerültek föladni az eredetileg tervezett programot.
Magyarul, betett az időjárás, főleg a havazás és az erős szél.
Így viszont kicsit át kell alakítani a továbbiakat, várjuk a markáns
változást. Talán a hét végére egyértelmű lesz. Remélhetőleg Pártai Lúciáék
is tudnak előjelzést küldeni, de addig pihenés. Fölállítunk a Khumbun egy
internetező sátrat, mert a szél és a havazás nagyon kényelmetlenné tette
az adatforgalmi kísérletezéseket a szabad ég alatt."
Az eredeti csúcstámadási terv: május 11-én hajnalban indult egy
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét az első tervek szerint
az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indította volna a
mászócsapat. A tervek szerint május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd
fel kellett volna állítani az előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900
méter körül. Innen 14-én hajnalban indult volna a csúcstámadás.
Május 11.
Indulhat a csúcstámadás
Kollár Lajos beszámolója (05.10.): "Május 11-én hajnalban indul a
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét a jelenlegi tervek
szerint az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indítja a mászó
csapat. Május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd fel kell állítani az
előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900 méter körül. Innen 14-én
hajnalban indulhat a csúcstámadás! Az előrejelzések szerint a 14-ei és a
15-ei napok időjárása lesz a legjobb."
Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök
Friday, May 13, 2011
Tuesday, May 10, 2011
Alaptábor. 05. 09.
Friss hírek.
Expedíciónk jelenleg az alaptáborban tartózkodik. Mindenki nagyon jól van. Mára terveztük az indulást, melyet csúcstámadási kísérlettel záródott volna. Kedvező esetben indulás után a negyedik napon van lehetőségünk a csúcs elérésére. Az indulás napját a rendelkezésünkre álló időjárás jelentések alapján döntjük el. Most a csúcs közelében várható erős szél miatt halasztottuk indulásunk.
Tegnap reggel rossz híreket kaptunk a 2-es táborból. Az éjszaka folyamán erős szél volt, mely több sátrat elvitt. Estére tudtunk információt szerezni, hogy a mi sátraink közül mindegyik megvan, igaz az egyiket megsérült. Feltételezhetően minden felszállított felszerelésünk megvan. A 3-as táborunkról nem kaptunk hírek.
A Khumbu gleccseren találtunk egy pontot, ahonnan nagyon stabilan tudunk kommunikálni, és mindössze 10 perc séta az alaptábortól.
Expedíciónk jelenleg az alaptáborban tartózkodik. Mindenki nagyon jól van. Mára terveztük az indulást, melyet csúcstámadási kísérlettel záródott volna. Kedvező esetben indulás után a negyedik napon van lehetőségünk a csúcs elérésére. Az indulás napját a rendelkezésünkre álló időjárás jelentések alapján döntjük el. Most a csúcs közelében várható erős szél miatt halasztottuk indulásunk.
Tegnap reggel rossz híreket kaptunk a 2-es táborból. Az éjszaka folyamán erős szél volt, mely több sátrat elvitt. Estére tudtunk információt szerezni, hogy a mi sátraink közül mindegyik megvan, igaz az egyiket megsérült. Feltételezhetően minden felszállított felszerelésünk megvan. A 3-as táborunkról nem kaptunk hírek.
A Khumbu gleccseren találtunk egy pontot, ahonnan nagyon stabilan tudunk kommunikálni, és mindössze 10 perc séta az alaptábortól.
 |
| Khumbu gleccseren, hazafelé a délutáni kommunikáció után |
Monday, May 9, 2011
Nyugodalmas jó éjszakát. Éjszaka a hármas táborban.
2011.05.08.
Ez a beszámoló ma reggel érkezett Gál Lacitól. A dátum május 4-e, valószinüleg a 3-as tábotr kiépitése közben, az ott töltött éjszaka története, amit most vetett papírra - e-mailbe.
( a szerk. )
3-as táborhely. 05. 04.
A kettes tábortól nagyjából 700 méter szintet mentünk a hármasig. A 2-esben még jólesett az evés. Kemény munka volt feljutni, de nem az izommunka volt a túl sok, inkább az oxigénhiány nehezítette a feljutást. Nálam nagyon jól működött a következő taktika: keveset álltam meg pihenni, folyamatosan haladva, a sebességemmel, illetve az egy lépésre jutó lélegzetvétel számával változtattam a terhelésem. Az erőm olyan jól sikerült beosztani, akár tovább is bírtam volna menni, igaz felérve jól esett 20 perc pihenés. Ezután álltunk neki a 40 fok körüli lejtőn egy egyenes placcot lapátolni a sátorhelynek.
Az igazat megvallva, sűrűn váltottuk egymást a lapátolásba, mert nem sokáig bírtuk.
Már este 7-kor sötét volt. A sátor előtérben havat olvasztottam. Éjszaka a sűrűbb lélegzetvétel, valamint a szárazabb levegő miatt nagyon ki tudunk száradni. Lacival pótlásra fél-fél liter teát tároltunk be a hálózsákba, ahol nem fagy meg. A teázás után egy adag levessel is megpróbálkoztam.
Ezt ketten nagyon nehezen tudtuk elfogyasztani. A sötét miatt hamar lefeküdtünk, az elalvásban a fáradság is segített. Ezzel nem is volt probléma, hamar elszunnyadtam. Néhány óra múlva, arra ébredtem, fázik a lábam ujja, és az orrom. Hiába voltam zokniba. Jól megmasszíroztam lábujjaim, majd a polárom rátakartam a hálózsákra. Az orrommal nehezebb volt a helyzet.
A hálózsákkal úgy kell betakarni a fejem, hogy megfelelően kapjak levegőt, de védjem magam a hidegtől. Egy korty tea a száraz torkomra és már próbálkoztam az alvással. A báránykák hosszas számolása gondolatok haza, a hegyre, már nem ment olyan könnyen az elalvás, mint az este. Kicsit mindenem fázott. Úgy éreztem torokgyulladásom van, a szám, állandóan kiszárad. Reggelre elfogy a fél liter tea. Hasonlóképp még 4-5-ször felébredek, ráadásul hajnalra még a szél is feltámadt. Megjött a megváltó világosság, vége az éjszakának Kibújok a meleg zsákból, felöltözünk szűken egymás mellett a hideg sátorban. A sátor faláról, ha hozzáérünk, hullik a zúzmara. Kezdhettem a hó olvasztást a reggeli teához, mert folyadék az kell bőségesen.
Valami ilyen egy 7100 méteren töltött elfogadható éjszaka.
Ez a beszámoló ma reggel érkezett Gál Lacitól. A dátum május 4-e, valószinüleg a 3-as tábotr kiépitése közben, az ott töltött éjszaka története, amit most vetett papírra - e-mailbe.
( a szerk. )
3-as táborhely. 05. 04.
A kettes tábortól nagyjából 700 méter szintet mentünk a hármasig. A 2-esben még jólesett az evés. Kemény munka volt feljutni, de nem az izommunka volt a túl sok, inkább az oxigénhiány nehezítette a feljutást. Nálam nagyon jól működött a következő taktika: keveset álltam meg pihenni, folyamatosan haladva, a sebességemmel, illetve az egy lépésre jutó lélegzetvétel számával változtattam a terhelésem. Az erőm olyan jól sikerült beosztani, akár tovább is bírtam volna menni, igaz felérve jól esett 20 perc pihenés. Ezután álltunk neki a 40 fok körüli lejtőn egy egyenes placcot lapátolni a sátorhelynek.
 |
| A Lajosunk műholdas kommunikációs kísérlete. |
Az igazat megvallva, sűrűn váltottuk egymást a lapátolásba, mert nem sokáig bírtuk.
Már este 7-kor sötét volt. A sátor előtérben havat olvasztottam. Éjszaka a sűrűbb lélegzetvétel, valamint a szárazabb levegő miatt nagyon ki tudunk száradni. Lacival pótlásra fél-fél liter teát tároltunk be a hálózsákba, ahol nem fagy meg. A teázás után egy adag levessel is megpróbálkoztam.
 |
| Kommunikációs kísérlet az alaptábori „3G” kőről. |
 |
| Kommunikációs kísérlet a Khumbu gleccserről. |
 |
| Exkluzív fotó Edurne Pasabannal, aki a Mont Everestet csúcsát célozta meg oxigén nélkül. |
Valami ilyen egy 7100 méteren töltött elfogadható éjszaka.
Saturday, May 7, 2011
3-as táborhely kiépítése. május 3.-tól - 5-ig.
2011. 05. 07. 16:47 zulu
Gál László beszámolója a 3 -as tábor kiépítéséről
Újra szárazföldön, igaz ez csak látszat, a kőrengeteg alatt itt is jég van, de az érzés…
„Leszaladtam” a Khumbu jégesésen, át az olvadozó gleccseren egy sherpa csapattal kerülgetve egymást. Ők célhoz értek, én egy nagyobb pihenésre leültem sátruk mellett egy kőre. Megittam maradék italom. Két perc sem telt bele, kérdezik a helyiek, mit innék. Mondom nem kérek semmit, hamarosan a táborunkhoz érek, és ott már várnak frissen bontott gyümölcs konzervvel. Nem engedtek, és már hozták is a kezembe a fél liter hideg citrom ízű italt. Alig hogy megittam, már ott volt az „inas” és töltött volna a teáskannából. Nem voltam szomjas, de higgyétek el a gesztus nagyon jól esett. Megköszöntem a kedves vendéglátást, és indultam haza. Az északi végéből szinte a teljes alaptáboron keresztül gyalogolva értem vissza.
Hatalmasa az alaptábor. A magyar tábor közelségének elmaradhatatlan jele a Spanyol orvos csapat. Nem tudok úgy elmenni mellettük, hogy ne üdvözöljenek, és érdeklődjenek merre jártunk. Ma is így volt. Gratuláltak, hogy jól viseltük a 3-asban alvást.
A visszaérkezés csodás, aki meglát, mindenki szívből üdvözöl. A szákácsok a Japán mászó Lajosunk. A visszaérkező mászók, mi is sorra csatlakozunk az üdvözlő csapathoz.
Mindenkinek jár az étkező sátorajtóban a lédús gyümölcs kompót, melyet fél óra múlva Mécs Lacit már én kínálhattam.
Lajos míg fenn voltunk, szerzett egy tasak, apró csoki tojást. Persze… ez csak azt juttatta eszembe, most először nem a családdal töltöttem a húsvétot. Nagyon hiányoznak.
De vágjunk az események elé. 3-án reggel 7-re terveztem az indulást. A Bumeránggal helyi idő szerint 10.45-re beszéltük meg telefont. Mindenképp az átjátszó hatósugarában szerettem volna maradni. A terep viszonyok alapján úgy ítéltem meg, a Khumbu felső részén még elérhető a GSM hálózat. Ehhez időzítettem az indulásom. Zsolt és Tibi előttem elindultak, Laci még később indult.
Szép időben jól haladtam. Az első úthoz képest, kevésbé fárasztott az emelkedő. A különleges jégképződmények csodálására is jutott energia. Ahogy haladtam felfelé, a jégtornyok egyre nagyobbak lettek. Repedéseket kerülgetve, néha alig lépésnyi hóhidakon vezet az ösvény. A szélesebb jéghasadékokon létrákat helyeznek el a Khumbu doktorok. Az ő feladatuk az út ellenőrzése, karbantartása. Az út mellett feneketlen mély szakadékok. A tömbök árnyékában jéghideg a levegő, az árnyékot elhagyva éget a nap sugara. Hirtelen változik az időjárás. Felhők osonnak a nap elé, esni kezd a hó. Felöltözöm. A jégesés 3/4-én járhatok, mikor úgy ítélem meg, feljebb már nem működik a GSM telefon. Megállok, kikötöm magam egy biztonságos helyen egy hószeghez. Hamarosan elkerül Laci.
A Bumerángos beszélgetésre még egy órát várnom kell. Fagyos egy óra volt.
A Khumbu jégesésen közel 6000 méteren megcsörren a telefonom. Bekapcsolnak az adásba. A fiuk a tőlük megszokott bohém stílusban, de láthatóan felkészülten beszélnek a hegymászásról, rólunk. Sajnos a helyi infrastruktúrának köszönhetően a kapcsolatuk megszakadt. Mi ehhez már hozzászoktunk. Itt naponta 4-5 alkalommal is leáll az átjátszónk, akár több órára is. A Khumbu völgyben 13 napos utunk alatt két rádiótelefon átjátszót láttunk. Előfordulhat, hogy van még egy, amit nem láttunk. Mivel erre villamos energia hálózat egyszerűen nincs, ezek teljesen önellátók, a villanyt napelemek adják. A helyi szállodákban nem ritka, az ablakra, a vételre alkalmas helyen felakasztott telefon. Ha csörög, a vendégek szétugranak, a gazda a padra állva telefonál. Egyszóval itt aztán lehet nosztalgiázni.
Nekiindultam a jégesés végének. Még mindig voltak szép tornyok körülöttem. Egy 20-25 méteres jégtömb tetejébe félig befagyott sátrat fújdogál a szél. Ismét meleg az idő. Már kicsit ijesztően meleg. Jó lenne már felérni. Ebben a pillanatban hatalmas robajt hallok mellettem. Gondolkodás nélkül rohanok tovább. Egy 10 méter magas jégtömb roggyant meg mellettem. Szerencsére nem dőlt össze. A melegedés miatt feszültség alakulhat ki a jégtömbökben, amitől eldőlhetnek, összeomolhatnak. Nem célszerű ilyenkor mozogni köztük.
A tornyok eltűnnek, lassan csak hasadékokat látni. A táj enyhén lejtő hómezőre hasonlít. Egy hóbucka mögül előbújnak az 1-es tábor sátrai. Azt ígértem magamnak, itt megállunk egy nagy pihenésre. Ez egy csokit, és némi italt takar. Bejelentkeztem rádión az alaptábornak, Lajossal pár szót váltunk. A csapattól nagyjából 2 órával vagyok lemaradva. Az út hasadékokat kerülgetve, néhányon létrákon áthaladva vezet. Az 1-es felett van a legszélesebb szakadék. 10 méter körüli létrán kell áttornászni. A kötelekkel összetoldott létra a közepén már rendesen hímbállódzik. Innen már csak menni kell a 2-es tábor felé. Enyhe emelkedő, 3 órás út. Ismét borul az idő. Mindent magamra veszek. A köd miatt csak a nyomokat látom, úgy haladok. 6 óra körül megérkezem. Hamar bebújok a sátorba. Teának, síneknek vizet melegítek. Mécs Lacival alszunk közös sátorban. A nagy hegyek tövében korán sötétedik, mi is hamar elalszunk.
Jól aludtunk éjszaka, reggel megvártuk a napfelkeltét. Meg is jártuk vele. A sátor belsejére fagyott pára egy pillanat alatt elkezdett folyni. A hálózsákunk csurom víz lett, száríthattuk a napon.
Már jól bent voltunk a délelőttben, mikor elindultunk. Az út első része 3-400 méter szint enyhén emelkedett. A Lhotse falhoz érve bevártuk egymást, egy nagy pihenővel. Ránézni is rossz volt. 30-50 fokos meredekséggel még 3-400 métert kellett másznunk. Laci előrement, mi hárman még kicsit győzködtük magunk, majd elindultunk. Nem sokkal a beszállás után hatalmas robajt hallunk. Az út mellett jobbra hatalmas jégomlást látunk. Többen kiáltanak. Balra kitértünk. Szerencsénkre a jég nagy részét egy hasadék elnyelte, a továbbhulló jégdarabok csodával határos módon senkit nem találtak el. Közelebbről megnézve ezek ember fejnél nagyobb darabok voltak. Lacit kerestem, aki feljebb járt. Nem válaszolt kiáltásomra. Kicsit később Zsolt fedezte fel ruháját. Megnyugodtunk. Mentünk tovább. 3 órás úttal értünk fel a 3-as táborba. Laci már kiválasztotta a sátorhelyeket. Kis pihenés után nekiálltunk a lejtőn sátorhelyet ásni. Teafőzés, nagyon gyenge evés. Korán lefeküdtünk. A 7100 méteres magassághoz elvárhatónál jobban tudtam aludni. Néhányszor ébredtem fel, és a fejem sem fájt. Reggel ismét hó olvasztás teának. Mielőtt a nap átbukott volna a hegyek felett elindultunk visszafelé. A köteleken gyorsan ereszkedtünk. 30-40 perc alatt leértünk a Lhotse fal beszállásához. Hamar indultunk tovább. A 2-esnél kis folyadékfeltöltés, lecuccozás, majd irány a Hallgatás Völgye. Lacival együtt mentünk a Khumbu jégesésig. Mire beértünk a jég tornyok közé, ismét kisütött a nap. A felfele hallott hangot még mindig hallottam. Siettem lefelé, még Lacit is elhagytam. Csak az alaptáborban találkoztunk.
Gál László beszámolója a 3 -as tábor kiépítéséről
Újra szárazföldön, igaz ez csak látszat, a kőrengeteg alatt itt is jég van, de az érzés…
„Leszaladtam” a Khumbu jégesésen, át az olvadozó gleccseren egy sherpa csapattal kerülgetve egymást. Ők célhoz értek, én egy nagyobb pihenésre leültem sátruk mellett egy kőre. Megittam maradék italom. Két perc sem telt bele, kérdezik a helyiek, mit innék. Mondom nem kérek semmit, hamarosan a táborunkhoz érek, és ott már várnak frissen bontott gyümölcs konzervvel. Nem engedtek, és már hozták is a kezembe a fél liter hideg citrom ízű italt. Alig hogy megittam, már ott volt az „inas” és töltött volna a teáskannából. Nem voltam szomjas, de higgyétek el a gesztus nagyon jól esett. Megköszöntem a kedves vendéglátást, és indultam haza. Az északi végéből szinte a teljes alaptáboron keresztül gyalogolva értem vissza.
Hatalmasa az alaptábor. A magyar tábor közelségének elmaradhatatlan jele a Spanyol orvos csapat. Nem tudok úgy elmenni mellettük, hogy ne üdvözöljenek, és érdeklődjenek merre jártunk. Ma is így volt. Gratuláltak, hogy jól viseltük a 3-asban alvást.
A visszaérkezés csodás, aki meglát, mindenki szívből üdvözöl. A szákácsok a Japán mászó Lajosunk. A visszaérkező mászók, mi is sorra csatlakozunk az üdvözlő csapathoz.
Mindenkinek jár az étkező sátorajtóban a lédús gyümölcs kompót, melyet fél óra múlva Mécs Lacit már én kínálhattam.
Lajos míg fenn voltunk, szerzett egy tasak, apró csoki tojást. Persze… ez csak azt juttatta eszembe, most először nem a családdal töltöttem a húsvétot. Nagyon hiányoznak.
De vágjunk az események elé. 3-án reggel 7-re terveztem az indulást. A Bumeránggal helyi idő szerint 10.45-re beszéltük meg telefont. Mindenképp az átjátszó hatósugarában szerettem volna maradni. A terep viszonyok alapján úgy ítéltem meg, a Khumbu felső részén még elérhető a GSM hálózat. Ehhez időzítettem az indulásom. Zsolt és Tibi előttem elindultak, Laci még később indult.
Szép időben jól haladtam. Az első úthoz képest, kevésbé fárasztott az emelkedő. A különleges jégképződmények csodálására is jutott energia. Ahogy haladtam felfelé, a jégtornyok egyre nagyobbak lettek. Repedéseket kerülgetve, néha alig lépésnyi hóhidakon vezet az ösvény. A szélesebb jéghasadékokon létrákat helyeznek el a Khumbu doktorok. Az ő feladatuk az út ellenőrzése, karbantartása. Az út mellett feneketlen mély szakadékok. A tömbök árnyékában jéghideg a levegő, az árnyékot elhagyva éget a nap sugara. Hirtelen változik az időjárás. Felhők osonnak a nap elé, esni kezd a hó. Felöltözöm. A jégesés 3/4-én járhatok, mikor úgy ítélem meg, feljebb már nem működik a GSM telefon. Megállok, kikötöm magam egy biztonságos helyen egy hószeghez. Hamarosan elkerül Laci.
A Bumerángos beszélgetésre még egy órát várnom kell. Fagyos egy óra volt.
A Khumbu jégesésen közel 6000 méteren megcsörren a telefonom. Bekapcsolnak az adásba. A fiuk a tőlük megszokott bohém stílusban, de láthatóan felkészülten beszélnek a hegymászásról, rólunk. Sajnos a helyi infrastruktúrának köszönhetően a kapcsolatuk megszakadt. Mi ehhez már hozzászoktunk. Itt naponta 4-5 alkalommal is leáll az átjátszónk, akár több órára is. A Khumbu völgyben 13 napos utunk alatt két rádiótelefon átjátszót láttunk. Előfordulhat, hogy van még egy, amit nem láttunk. Mivel erre villamos energia hálózat egyszerűen nincs, ezek teljesen önellátók, a villanyt napelemek adják. A helyi szállodákban nem ritka, az ablakra, a vételre alkalmas helyen felakasztott telefon. Ha csörög, a vendégek szétugranak, a gazda a padra állva telefonál. Egyszóval itt aztán lehet nosztalgiázni.
Nekiindultam a jégesés végének. Még mindig voltak szép tornyok körülöttem. Egy 20-25 méteres jégtömb tetejébe félig befagyott sátrat fújdogál a szél. Ismét meleg az idő. Már kicsit ijesztően meleg. Jó lenne már felérni. Ebben a pillanatban hatalmas robajt hallok mellettem. Gondolkodás nélkül rohanok tovább. Egy 10 méter magas jégtömb roggyant meg mellettem. Szerencsére nem dőlt össze. A melegedés miatt feszültség alakulhat ki a jégtömbökben, amitől eldőlhetnek, összeomolhatnak. Nem célszerű ilyenkor mozogni köztük.
A tornyok eltűnnek, lassan csak hasadékokat látni. A táj enyhén lejtő hómezőre hasonlít. Egy hóbucka mögül előbújnak az 1-es tábor sátrai. Azt ígértem magamnak, itt megállunk egy nagy pihenésre. Ez egy csokit, és némi italt takar. Bejelentkeztem rádión az alaptábornak, Lajossal pár szót váltunk. A csapattól nagyjából 2 órával vagyok lemaradva. Az út hasadékokat kerülgetve, néhányon létrákon áthaladva vezet. Az 1-es felett van a legszélesebb szakadék. 10 méter körüli létrán kell áttornászni. A kötelekkel összetoldott létra a közepén már rendesen hímbállódzik. Innen már csak menni kell a 2-es tábor felé. Enyhe emelkedő, 3 órás út. Ismét borul az idő. Mindent magamra veszek. A köd miatt csak a nyomokat látom, úgy haladok. 6 óra körül megérkezem. Hamar bebújok a sátorba. Teának, síneknek vizet melegítek. Mécs Lacival alszunk közös sátorban. A nagy hegyek tövében korán sötétedik, mi is hamar elalszunk.
Jól aludtunk éjszaka, reggel megvártuk a napfelkeltét. Meg is jártuk vele. A sátor belsejére fagyott pára egy pillanat alatt elkezdett folyni. A hálózsákunk csurom víz lett, száríthattuk a napon.
Már jól bent voltunk a délelőttben, mikor elindultunk. Az út első része 3-400 méter szint enyhén emelkedett. A Lhotse falhoz érve bevártuk egymást, egy nagy pihenővel. Ránézni is rossz volt. 30-50 fokos meredekséggel még 3-400 métert kellett másznunk. Laci előrement, mi hárman még kicsit győzködtük magunk, majd elindultunk. Nem sokkal a beszállás után hatalmas robajt hallunk. Az út mellett jobbra hatalmas jégomlást látunk. Többen kiáltanak. Balra kitértünk. Szerencsénkre a jég nagy részét egy hasadék elnyelte, a továbbhulló jégdarabok csodával határos módon senkit nem találtak el. Közelebbről megnézve ezek ember fejnél nagyobb darabok voltak. Lacit kerestem, aki feljebb járt. Nem válaszolt kiáltásomra. Kicsit később Zsolt fedezte fel ruháját. Megnyugodtunk. Mentünk tovább. 3 órás úttal értünk fel a 3-as táborba. Laci már kiválasztotta a sátorhelyeket. Kis pihenés után nekiálltunk a lejtőn sátorhelyet ásni. Teafőzés, nagyon gyenge evés. Korán lefeküdtünk. A 7100 méteres magassághoz elvárhatónál jobban tudtam aludni. Néhányszor ébredtem fel, és a fejem sem fájt. Reggel ismét hó olvasztás teának. Mielőtt a nap átbukott volna a hegyek felett elindultunk visszafelé. A köteleken gyorsan ereszkedtünk. 30-40 perc alatt leértünk a Lhotse fal beszállásához. Hamar indultunk tovább. A 2-esnél kis folyadékfeltöltés, lecuccozás, majd irány a Hallgatás Völgye. Lacival együtt mentünk a Khumbu jégesésig. Mire beértünk a jég tornyok közé, ismét kisütött a nap. A felfele hallott hangot még mindig hallottam. Siettem lefelé, még Lacit is elhagytam. Csak az alaptáborban találkoztunk.
Wednesday, May 4, 2011
A Lhoce-falon a magyar mászók, javult az energiaellátás
Kollár Lajos jelentése az alaptáborból ( képekkel frissítve )
(05.04. 11:00 am):
"Ma reggel indult amagyar mászócsapat a II-es táborból (6400m) a Lhoce falon,
a mintegy 7400 méteren lévő III-as tábor felé. Mivel a II-es tábor rádióárnyékban van,
csak a megbeszéltekre tudunk hagyatkozni. A lényegében 1000 méteres
jégutat kora délutánra illik abszolválni, tehát estére mindenkinek a
III-as táborban kell lennie. Az időjárás tűrhető, csak a szél erős kissé.
Remélem nem fog tovább erősödni, mert a Lhoce fal Hallgatás Völgye felőli,
szélnek kitett oldalán a mászást erősen befolyásolja. Az alaptábor
környékén is igen erős a légmozgás. Viszont süt a nap, ami az
energiakészletünket hizlalja, időközben sikerült megjavítani az
aggregátort is.
Radzs, a Monterosa cég vándora hozott új gyújtógyertyát.
Kész Kánaán, habár boldog-boldogtalan sherpák jönnek telefont tölteni, de
tegnap véget vetettem a karácsonynak, és elzavartam őket más táborokba
töltést keresni. Őrület, mi van itt. A legrongyosabb kulinak is van
mobilja, ami állandóan a fülén van. Éles hangú, helyi zenéket hallgatnak,
ha éppen nem telefonálnak olyan ordítással, hogy ahhoz már készülék sem
kell. Nagy biznisz a mobil biznisz, lényegében az ötödét sem fizetik
annak, mint mi otthon.
Betévedt egy holtfáradt, fiatal japán párocska megpihenni egy kicsit, míg
előkerül a sherpájuk. Kiderült, hogy még nem reggeliztek, ezért
csatlakoznak hozzánk. Ugyanis Ms. Naoko-val uraljuk a tábort. Ő már
megszokta a kímélő reggeliket: szalonnás-kolbászos-hagymás-
tojásrántotta a magyar Lhoce-reggeli. Nos, a párocska is bevállalt egy
ilyen adagot. Szerintem udvariasságból. Meg is ették, amitől olyan
állapotba kerültek, hogy Naoko fontolgatta, átszalad segítségért a spanyol
alapítványi kórházsátorba, infúzióért. Végül is talpra segítettük és
irányba fordítottuk őket. Udvarias kínok között hajlongtak úgy ötvenet, de
hogy miként érnek a 200 méterrel lejjebb lévő Gorakh Shep-be az rejtély. A kísérő sherpájuk nagyon riadt szemeket meresztgetett. Indiai barátnőnk
töretlen szigorral már a II-es táborban kucorog.
Sherpája lejött, csóválgatta a fejét, bepakolt 5-6 oxigénpalackot és ma reggel visszament.
Remélem, Mécs Laci rá tudja venni, hogy ajánlatos lejönni, mert ebből baj
lesz. A rádiójelentésükből azt tudtam meg, hogy elég nehezen érték el a
Lhoce-fal szélét, beszállását a kettes táborból. A mai nap egészen biztos,
hogy a falon elhelyezett köztes tábor lesz a végállomás. A falon három
tábor helyezkedik el, azok valamelyike lesz a magyar pihenőhely mára.
Mindenki jól van."
Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök
(05.04. 11:00 am):
"Ma reggel indult amagyar mászócsapat a II-es táborból (6400m) a Lhoce falon,
a mintegy 7400 méteren lévő III-as tábor felé. Mivel a II-es tábor rádióárnyékban van,
csak a megbeszéltekre tudunk hagyatkozni. A lényegében 1000 méteres
jégutat kora délutánra illik abszolválni, tehát estére mindenkinek a
III-as táborban kell lennie. Az időjárás tűrhető, csak a szél erős kissé.
Remélem nem fog tovább erősödni, mert a Lhoce fal Hallgatás Völgye felőli,
szélnek kitett oldalán a mászást erősen befolyásolja. Az alaptábor
környékén is igen erős a légmozgás. Viszont süt a nap, ami az
energiakészletünket hizlalja, időközben sikerült megjavítani az
aggregátort is.
 |
| Na, végre bepakoltam |
Radzs, a Monterosa cég vándora hozott új gyújtógyertyát.
Kész Kánaán, habár boldog-boldogtalan sherpák jönnek telefont tölteni, de
tegnap véget vetettem a karácsonynak, és elzavartam őket más táborokba
töltést keresni. Őrület, mi van itt. A legrongyosabb kulinak is van
mobilja, ami állandóan a fülén van. Éles hangú, helyi zenéket hallgatnak,
ha éppen nem telefonálnak olyan ordítással, hogy ahhoz már készülék sem
kell. Nagy biznisz a mobil biznisz, lényegében az ötödét sem fizetik
annak, mint mi otthon.
 |
| Japán társunk a BC-ben, Ms. Naoko Watanabe |
előkerül a sherpájuk. Kiderült, hogy még nem reggeliztek, ezért
csatlakoznak hozzánk. Ugyanis Ms. Naoko-val uraljuk a tábort. Ő már
megszokta a kímélő reggeliket: szalonnás-kolbászos-hagymás-
tojásrántotta a magyar Lhoce-reggeli. Nos, a párocska is bevállalt egy
ilyen adagot. Szerintem udvariasságból. Meg is ették, amitől olyan
állapotba kerültek, hogy Naoko fontolgatta, átszalad segítségért a spanyol
alapítványi kórházsátorba, infúzióért. Végül is talpra segítettük és
irányba fordítottuk őket. Udvarias kínok között hajlongtak úgy ötvenet, de
hogy miként érnek a 200 méterrel lejjebb lévő Gorakh Shep-be az rejtély. A kísérő sherpájuk nagyon riadt szemeket meresztgetett. Indiai barátnőnk
töretlen szigorral már a II-es táborban kucorog.
 |
| Ebböl kenyér lesz... |
Remélem, Mécs Laci rá tudja venni, hogy ajánlatos lejönni, mert ebből baj
lesz. A rádiójelentésükből azt tudtam meg, hogy elég nehezen érték el a
Lhoce-fal szélét, beszállását a kettes táborból. A mai nap egészen biztos,
hogy a falon elhelyezett köztes tábor lesz a végállomás. A falon három
tábor helyezkedik el, azok valamelyike lesz a magyar pihenőhely mára.
Mindenki jól van."
Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök
Tuesday, May 3, 2011
Pihenés az alaptáborban 05. 01-02-ig.
2011. május 2. 11:23AM
Hát a pihenés a 2-es tábor után nagyon jól esett. Vasárnap délelőtt fürdést, és mosást is beütemeztem. Nagy szerencsém a mosással nem volt, mert a délelőtti ragyogó napsütésből egy pillanat alatt havazás lett. A ruháim vizesebbek lettek, mint teregetéskor. Szárítást napoltam.
Délután a napsütés hiánya miatt nem volt energiám. A spanyol doki segített ki villannyal. Reggel ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk. A fagyott ruhákat gyorsan kiterítettem. Délre, a menetrend szerinti havazásra megszáradtak a ruháim.
Ma Lajosunk talált néhány Babérlevelet a konyhán, minek köszönhetően Burgonyafőzelék lett az ebéd. Nagyon jó hazai ízeket érezni. Kell is az energia, mert holnap ismét indulunk felfelé.
A 2-es táborban éjszakázunk, majd másnap a 3-asba hurcolkodunk fel. Ez várhatóan 7300 méter magasan lesz.Történt tegnap, hogy megkaptuk az aggregátorunkhoz az alkatrészt. Sikerült megjavítani, ami nagy mértékben javítja az energiaellátásunk biztonságát.
A mai napon sokat foglalkoztunk a holnapi indulással. Szortíroztuk a felszerelést, pakoltuk a zsákot. Azért a pihenés mellett minden nap elmegyek a környékbe 2-3 órás túrára.
Gál László
Hát a pihenés a 2-es tábor után nagyon jól esett. Vasárnap délelőtt fürdést, és mosást is beütemeztem. Nagy szerencsém a mosással nem volt, mert a délelőtti ragyogó napsütésből egy pillanat alatt havazás lett. A ruháim vizesebbek lettek, mint teregetéskor. Szárítást napoltam.
 |
| Alaptábor nagymosás |
Délután a napsütés hiánya miatt nem volt energiám. A spanyol doki segített ki villannyal. Reggel ismét gyönyörű napsütésre ébredtünk. A fagyott ruhákat gyorsan kiterítettem. Délre, a menetrend szerinti havazásra megszáradtak a ruháim.
 |
| Ebéd a közösségi sátorban 1. |
Ma Lajosunk talált néhány Babérlevelet a konyhán, minek köszönhetően Burgonyafőzelék lett az ebéd. Nagyon jó hazai ízeket érezni. Kell is az energia, mert holnap ismét indulunk felfelé.
A 2-es táborban éjszakázunk, majd másnap a 3-asba hurcolkodunk fel. Ez várhatóan 7300 méter magasan lesz.Történt tegnap, hogy megkaptuk az aggregátorunkhoz az alkatrészt. Sikerült megjavítani, ami nagy mértékben javítja az energiaellátásunk biztonságát.
 |
| Ebéd a közösségi sátorban 2. |
A mai napon sokat foglalkoztunk a holnapi indulással. Szortíroztuk a felszerelést, pakoltuk a zsákot. Azért a pihenés mellett minden nap elmegyek a környékbe 2-3 órás túrára.
 |
| Kommunikációs próbálkozások az alaptáborban. |
Gál László
Saturday, April 30, 2011
Áll az I-es és II-es tábor, néhány nap pihenés következik
Kollár Lajos jelentése az alaptáborból (04.29.):
"Kihasználtuk a jó időt: kész az I-es tábor, majd másfél nap alatt sikerült felállítani a II-es
tábort és a fiúk ma ebédre vissza is értek a BC-be. Kicsit leharcolva,
szomjasan és éhesen, de ezeket a dolgokat bőséges, hideg kompóttal és
kolbászos krumplilevessel sikerült orvosolni. Az idő este felé el is
romlott, gyengén havazik, úgy néz ki, hogy néhány nap pihenés következik.
Mindenki jól érzi magát, Zsolt is vette az akadályt vadonatúj,
lekarcsúsított lábával. Egy plusz érdekesség azért van, a velünk egy
táborban lévő japán és indiai leány közül az indiainak és sherpájának
sikerült 24 óra alatt átsurranni a Khumbun, és elérnie a jég tetején lévő
1-es tábort. Kíváncsi vagyok, föladja-e az Everest mászását. Kemény
leány!"
( Forrás: Vincze Szabolcs
sajtófőnök )
"Kihasználtuk a jó időt: kész az I-es tábor, majd másfél nap alatt sikerült felállítani a II-es
tábort és a fiúk ma ebédre vissza is értek a BC-be. Kicsit leharcolva,
szomjasan és éhesen, de ezeket a dolgokat bőséges, hideg kompóttal és
kolbászos krumplilevessel sikerült orvosolni. Az idő este felé el is
romlott, gyengén havazik, úgy néz ki, hogy néhány nap pihenés következik.
Mindenki jól érzi magát, Zsolt is vette az akadályt vadonatúj,
lekarcsúsított lábával. Egy plusz érdekesség azért van, a velünk egy
táborban lévő japán és indiai leány közül az indiainak és sherpájának
sikerült 24 óra alatt átsurranni a Khumbun, és elérnie a jég tetején lévő
1-es tábort. Kíváncsi vagyok, föladja-e az Everest mászását. Kemény
leány!"
( Forrás: Vincze Szabolcs
sajtófőnök )
 |
| A jégesés közepén |
 |
| Hasadék áthidalása |
 |
| A 2-es tábor a Hallgatás Völgye végén |
Subscribe to:
Posts (Atom)