Szombaton csúcstámadás / At Saturday summit attack

Kollár Lajos beszámolója (05.20.): 

"A ma reggeli rádiózás szerint mindenki
jó állapotban van. A fiúk haladnak fölfelé Lhoce-falon az előretolt,
csúcstámadó táborba, amit még fel kell állítani kb. 7900 méteren. Ez a
választó magasság balra a Genfi-sarkantyú irányába, és jobbra a
Lhoce-kuloár (folyosó) felé. Ez az a hely, ahonnan bő 600 méter szint
leküzdése után elérhető a Lhoce 8516 méteres csúcsa. A kuloár átlag
meredeksége nagyjából 50 fok,  firn és jég keveredik kevés sziklabetéttel.
Az időjárás-előjelzés egyre jobb csúcsmászó időt jósol holnapra, kevés
légmozgással és páratartalommal a 6500 méter feletti régióban. Ezt az
EUMET csapatának részletes, szöveges elemzése is igazolta. Carlos Pauner
csapatával beszéltünk egy kicsit össze az időpontot illetően, a lejövet
holnap, egészen a kettes táborig van eltervezve. Az alaptábort 22-én kell
elérniük. De egyelőre nézzünk a holnap hajnal elé, nagyon remélem, sok
jóval kecsegtet. Az jutott eszembe ma hajnalban és délelőtt, hogy ezen már
fél éve dolgozunk."

( Forras: Vincze Szabolcs sajtófőnök )

SOK SZERENCSET SRACOK! Orgy (c) 

English version by Orgy (c)


At Saturday will be the summit attack

Mr. Kollar's report at 20th of May:
Based on radio communication, we have received information's today, everybody is in good health and menthal conditions.The boys proceed upward on Lhotse wall, targeting to reach the highest camp, called so summit attack camp, that should set up at about 23.000 feet about the sea level.This altitude splits the route to the left to Geneva spur, and to the right to Lhotse corridor. From this place 600 meters climb up accessing  to Lhotse summit, at 8.516 meters. Avarage upslope of Lhotse corridor is 50 degrees, firm and ice mixes with stones. The weather report estimates better summit attack conditions for tomorrow, less wind and humidity above 6500 meters. The EUMET team's  detailed text dissection also confirmed it. According the schedule, we have coordinated with Mr. Carlos Pauner's team, as downwalk phase is planned down to camp #2 tomorrow. The base camp shell reach till 22nd of May. Just now we look forward to tomorrow morning, hopefully brings good news and success for the expedition.
As today morning I got my mind , we have been working  that goal for since a half year.


Source: Mr. Vincze Lajos press director 

GOOD LUCK GUYS!!!! Orgy (c)

Sátorbontás

Lajosunk még rendezgeti az elbontott Internet Kávézó helyét.

Vasárnap kora délután látogatónk volt. A Nepáli Környezetvédelmi hatóság munkatársa jött el hozzánk. Felfedezték a Khumbu jégesésre felállított Internet Kávézónk. Hogyan találtak rá, ráadásul ilyen gyorsan, azt máig nem tudjuk. A sátort a körülötte lévő jégcsúcsok miatt nem lehetett látni. Biztosan a jól sikerült marketingnek köszönhető, hogy a hír a hatósághoz is eljutott. A fiatal, és aktív munkatárs közölte, ahol sátor van, ott piszkítunk is, ezt pedig ők nem akarják. Nemrég a táborunkba érkezett az összekötő tisztünk. Kértük próbálja elérni a sátrunk fennmaradásának engedélyezését, mivel azt naponta pár órát használjuk, feladata hogy a nap, szél, csapadék, és a hideg ellen védjen bennünk. Ö érdemi megbeszélés nélkül csak annyit mondott, nem érdemes a környezetvédőkkel vitatkozni, jobb ha megcsináljuk amit kérnek.

Így hétfőn délig, a Környezetvédők kérésének megfelelően le kell bontanunk a sátrat.

Kicsit szomorúan megyünk az utolsó kommunikációnkra az Internet Kávézónkba.

Dél körül nekiállunk a bontásnak. Pillanatok alatt szétszedjük a 3 személyes kis sátrat. Eddig tartott az Internet Kávézónk pályafutása, mely sajnos nem tudott eleget tenni a szigorú Nepáli Környezetvédelmi előírásoknak.

Mostanában a csúcstámadás foglalkoztat bennünk leginkább. Mérlegelünk, nézzük az időjárás jelentéseket, kérdezzük a többi mászó véleményét. Nem túl rózsás a helyzetünk. Az időnk fogytán, egy jól kiválasztott csúcstámadásra van lehetőségünk. Az alaptáborból a csúcs elérése 4 nap, de az időjárás jelentések ennyi időre előre már bizonytalanok. Nagy szélben lehetetlen a csúcstámadás, de ha túl sok hó esik az is megnehezíti a dolgunk, és nő a lavinaveszély. Előreláthatólag 20-22. közt várható olyan idő, hogy a csúcsmászással próbálkozhatunk. A táborban tartózkodó mászó csapatok különbözőképp taktikáznak. Mi úgy döntöttünk, holnap, május 18-án indulunk a hegyre. Eszerint 21-én kerül sor a csúcsmászásra, de ha kell, egy napot tudunk tolni rajt. Nagyon bízunk benn, hogy az időjárás, és a hóviszonyok úgy alakulnak, hogy lesz lehetőségünk próbálkozni, és a csúcs elérése az erőlétünkön múlik.

Tegnap ünnepeltünk ( Happy Birthday Laci ! )

2011.május 16. - Gál Laci 49 éves

Mivel tegnap volt a születésnapom, reggeli után meghívtam a fiukat egy sörre. Vagyis nem teljesen egyre, mert a táborban fellelhető mennyiség mindössze 4 doboz, mi pedig öten voltunk.

A Kukri Rum /Horváth Tibor, Gál László, Erőss Zsolt/

Ekkor még azt hittem, tegnapi map is olyan lesz, mint a többi, de nem így volt. Láthatóan türelmesebbek, megértőbbek csapattársaim.

Napközben a támogatóink zászlóival, felirataival készítettünk fotókat. Ezzel jól el is járt a nap, az ebédet is délután 4 körül ettük meg.

A koccintás /Kollár Lajos, Matrika az összekötő tisztünk, Kamal a konyhasegéd,            

Pár napja egyik látogatónk körkérdést tett fel, ki hány éves. A válaszban kerekítettem, ráadásul angolul a kis különbség miatt az 50 év 15 re sikerült. Hiába javítottam 18-ra, a többiek csak nevettek. Ebből a kis lódításból azt hitték, a fél évszázados születésnapom ünneplem. Mindent elkövettek, hogy méltóan ünnepeljünk. A délelőtti 4 bakancs interjúban kiderült, hogy az 50. szülinapomra még várni kell, de a bulit nem fújták le.

Vacsora után előkerült egy üveg Kukri Rum. Nem tudom hogyan szerezték, még az is előfordulhat, a reggeli helikopteren jött. Az egész tábor a személyzettel itt volt, és énekelték a boldog születésnapot. Miután koccintottunk, megállapítottuk, a Kukri Rum Nepálban sokkal finomabb, mint ha otthon isszuk. Bizonyára a hosszú úton változik az íz, de az is lehet, az efféle dolgok hosszú nélkülözése változtat az ízeken.

A tortám /Kamal a konyhasegéd, Matrika az összekötő tisztünk, Lila a szakács, Rádzs az iroda képviselője/

Megjelent a sátorban a szakácsunk, valamit sugdolózott a fiukkal. 2 perc múlva, már a tortával jött, rajt egy hatalmas égő gyertya. Ez itt a táborban tartalékvilágítás, amit esténként rendszeresen használni is kell. A díszítésen látszik, szívét lelkét beleadta a mesterműbe. Gyertyafújás, tortaszeletelés. A szeletelés küzdelmes, az alsó réteg nehezen akarja megadni magát. Az íz csodás, mindenkinek tetszik. A konyha két kerozinégős tűzhelyből áll, melyek kőből összerakott „asztalra” vannak felrakva egy sátorban. A szakácsunk problémamegoldó képességét ismét csodálom.

Még beszélgettünk keveset, de a Kukri Rum hamar kifogyott. Túl gyorsan párolognak ezek az italok.

Igaz szeretteim, barátaim hiányoztak, de csodás napot szervezett a csapat. Köszönöm nekik.

Rádzs az iroda képviselője, Mécs László/

Gál Laci: Elindultunk a csúcsra. 05. 11-12.

Részletes beszámoló az eslő csúcstámadásról...

Alig tudtam elaludni az izgalomtól, pedig tisztában voltam vele, a magasabb táborokban egyre rosszabbul tudok pihenni. Tibi és Zsolt már hajnal 3-kor elindultak, mi Lacival fél 7-as indulást terveztünk. Az ébredéshez nem kellett óracsörgés. Mivel mindenem össze volt készítve, egy könnyű reggeli után elindultam. Néhány lépés után találkoztam Spanyol barátaimmal, akik sikeres csúcsmászást kívántak, es a lelkemre kötötték, mindenképp találkozni szeretnének velem az alaptáborba, nagyon vigyázzunk magunkra.

 Khumbu doktorok munka közben

A már ismerős ösvényeken haladtam a Khumbun. Talán a jégesés ¼-én járhattam, mikor helikopter hangját hallom a völgyben. Az idős ember holtteste ekkor már egy napja ott feküdt a leszállóhely mellett, mely talán 100 méterre volt a sátrainktól. Eleinte még három sherpa vele volt, de éjszakára letakarták, és magára hagyták. Reggelre kitisztult az idő, út közben láttam, hogy a hadsereg helikopterével elszállítják. Egy sherpa mellém szegődött, vele együtt néztük végig a gép felszállását. A fiúval egész a jégesés teteéig együtt mentünk. Nem akart gyorsabban menni nálam, pedig szerintem nem esett volna nehezére. Ha pihentem ő is megállt. Ez az út nehezebb volt, mint az előző. Több helyen összeomlottak a jégtömbök, mely technikásabb mászás elé állított bennünk. A „Khumbudoktorok” akik feladata a jégesés ösvényeinek karbantartása kis erővel vannak jelen. Egy 3 fős csoporttal találkoztam, akik az egyik jégrepedésen eltört létrát cserélték. Az átalakult útra kevés az idejük.

A Khumbu jégesés tetején otthagyott barátom. Mintha idáig csak vigyázott volna rám.

Az 1-es táborhoz érve jól elfáradtva, megálltam egy nagy pihenésre. A szokásos szelet csoki, egy kis extra keksz és tea. Beborult az ég, alig láttam az orrom hegyéig. Még nem fejeztem be a tervezett pihenőm, mikor egy három fős csoport megáll mellettem, kéri a vezetőlyük mennyek velük. Nem kellett erőlködniük, mert a szél befújta a nyomokat, a látási viszonyok nagyon rosszak voltak. Szépen haladtunk, egyenletes, nem túl erős tempóban.

Szakadt sátor a szélvihar után.

A széles hasadékoknál megnyugtató volt, hogy nem egyedül megyek. Kiderült, egy amerikai iroda csapatával haladtan 2 két mászó Kanadából jött, az Everestre tartanak. Ők is a csúcstámadást terveznek. Még egy kilométer lehetett a 2-es táborig, mikor egy sherpával találkoztunk. Forró italt kínált mindenkinek, engem se hagyott ki. Olyan gyümölcslét kaptam, mintha frissen facsarták volna. A két ügyféltől átvette a hátizsákot, majd elöl hátul egy zsákkal nálunk kicsit gyorsabb tempóban elindult a 2-esbe. A sátrainknál elbúcsúztam újdonsült barátaimtól. Irigyeltek, mert a táboruk jóval feljebb volt a mienknél.

Tibi összeismerkedett két Amerikai fiúval, akik a Lhotseről szeretnének lesíelni. Meghívtak bennünk estére beszélgetni. Kis pihenés után elindultunk megkeresni a táboruk. Majdnem az egész 2-es tábort bebarangoltuk, senki nem tudott róluk. Már feladtuk, mikor az egyik sátornál megláttuk a srácokat. Azonnal behívtak egy teára, a hatalmas dómsátorba, melyet eddig nem vettünk észre. A sátorhoz kőből kirakott járda vezetett. Mi is próbáltunk Tibivel valami hasonlót készíteni az alaptáborban, de az köszönő viszonyban sem volt ezzel. Szeretném felhívni a figyelmet, a 2-es táborról beszélek.

Lhotse fal a kígyózó mászósorral.

A sátorban még az étkezősátrunknál is nagyobb a hely. Középen nagy asztal, Körbe kényelmes fekhelyek, meleg szőnyeg. Ez hármójuk hálóhelye. Leültetnek, beszélgetünk. A konyhásuk folyamatosan hordja a forró vizet, teához. Megjelenik a levessel, húsos tésztával. Igaz a mi szakácsaink sokkal jobban főznek, de csak az alaptáborban. A 2-esben általunk készített zacskós leveshez képest fejedelmi lakomameghívást kaptunk. Nagyon éreztük a mi expedíciónk a magashegyi sherpák, luxuskiszolgálás nélkül mennyivel küzdelmesebb. Ezt éreztem út közben a kanadaiaknál is. Még beszélgettünk egy jót, mászásokról, síelésről, civil életről. Megköszöntük a szíves vendéglátást, meghívtuk a fiukat Khatmanduba egy jak steakre, és elbúcsúztunk. Kifele menet láttuk, a járdát kis lámpák világították meg. Felkattintottuk fejlámpánkat, és ballagtunk a sátrainkhoz. Mind a négyünkben mély nyomot hagyott a kényelem, „luxus”. Bebújtunk fagyos hátizsákunkba, lefeküdtünk.

Éjszaka éreztem a fejfájással a magasságot, ettől néhányszor felébredtem. Reggel napfelkelte előtti indulást terveztünk. Zsolt és Tibi hajnalban szeretett volna útra kelni, de csak nem sokkal előttünk indultak el. Hó olvasztás, teakészítés, és már indultunk a 3-as táborhoz. Minden nálunk, ami a csúcstámadáshoz kell. Borús időben haladtunk, a z út a Lhotse fal aljáig jól kivette az erőmet. Különösen, mert a második felében feltámadt a szél, a nyomokat teljesen betakarta, nehezítve a járást.

Várakozás a Lhotse fal beszállásánál.

Csak úgy tudtunk menni, hogy a nagy széllökéseknél befordultunk háttal a szélnek. Lassan elértük Tibit, aki várt, hogy mit csináljunk. Zsolt a sor elején haladt, először úgy láttuk, már elindult a Lhotse falon felfelé, de kiderült kicsit feljebb Ő is ránk várt. Felmentünk hozzá. Ezen a helyen már szokott rádiókapcsolat lenni az alaptáborral, így megpróbáltuk Lajost hívni. Friss időjárást kértünk, hátha látunk váratlan változást. Még jobban beborult az idő, ezniatt megszakadt a rádiókapcsolatunk az alaptáborral. A Lhotse falon lévő mászók az ott töltött időnk alatt szinte egy helyben álltak. Reggel még hatalmas sor tartott az Everest 4-es tábora felé. Fél órán keresztül értékeltük a helyzetet, beszélgettünk. Úgy döntöttünk visszamegyünk a 2-esbe. Az utóbbi pár napban elég sok hó esett. Fentről érkező sherpák mondták, a Lhotse kuloárban, derékig érő friss hó van, ami a mászásunk utolsó szakaszát nagyon megnehezíti. Lefele menet megálltunk pihenni, ismét mérlegeltünk. Még dél körül járt az idő, úgy határoztunk, visszamegyünk az alaptáborba. A 2-es táborban megálltunk, a lefele szükségtelen felszerelést bedepózzuk a sátrakba. Ettünk, ittunk, elindultunk lefele. A sors fintora, hogy olyan forró napsütésünk volta a kettesben, hogy majdnem megsültünk. Hamarosan felhő takarta előlünk a napot. Lefele kisebb megszakításokkal ködös hűvös időnk volt, poshadt olvadt havon gyalogoltunk. Az 1-es tábornál megálltunk, itt már jó szokott lenni a kapcsolat az alaptáborral. Lajos válaszolt. Laci elmondta, hogy döntöttünk, Lajos helyeselte visszafordulásunk. Tibi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Kb. fél órával mögöttünk lehettek, már szemmel is láttuk őket. Tibi 19 órára megrendelte a vacsorát, lángost szeretne enni. Mindenki egyetértett vele, de kértük, ha leérünk, azért gyümölcskompót el ne maradjon. A konyhában indult a dagasztás, kelesztés.

Jéghasadék a Halgatás Volgyében.

Én Mécs Lacival elindultam a jégesés lejtőin, nehogy lekéssük a vacsorát. A poshadt hótól ez az út is nehezebb volt, mint utoljára. Látszódott, hogy a pár napja ledőlt jégen építgették az utakat. A táboron keresztülgyalogolva megpróbált Laci a 3-asban felállított sátorról biztosat megtudni. Kiderült, a hármas táborban mellettünk lévő expedíciónak 10 mászója, és 8 sherpája van fenn. Éppen azt mérlegelték, lejön az egész csapat még aznap. Megígérték, megnézi a fennlévő emberük a sátrunk állapotát. Visszaérve az alaptáborba, még meg sem ettük a kompótot, már jött az ember, hogy ép a sátrunk. Este az egész csapat együtt fogyasztotta a lángost. Nagyon jól sikerült, csak tejfölt nem tudtak szerezni a konyhán.

2 hir egyszerre ( blogspot.com karbantartas alatt volt )

Május 13. 8:24 zulu
Beütött a rossz idő, mindenki visszatért az alaptáborba
Kollár Lajos beszámolója (05.13.): "Tegnap este fél nyolcig mindenki
befutott az alaptáborba. A fő hír az, hogy teljes időjárás-előjelzési
káosz alakult ki az egész tábor-rendszerben. Nagy létszámú, tapasztalt
(sherpás, oxigénes, húsz fő fölötti) irodáknak kellett az
Everest-csúcstámadási terveiket megszakítani, mert megdőltek az
előrejelzések. Úgyhogy nekünk se lehet panaszunk, jó döntés volt a
levonulás. Sokan  kényszerültek föladni az eredetileg tervezett programot.
Magyarul, betett az időjárás, főleg a havazás és az erős szél.

Így viszont kicsit át kell alakítani a továbbiakat, várjuk a markáns
változást. Talán a hét végére egyértelmű lesz. Remélhetőleg Pártai Lúciáék
is tudnak előjelzést küldeni, de addig pihenés. Fölállítunk a Khumbun egy
internetező sátrat, mert a szél és a havazás nagyon kényelmetlenné tette
az adatforgalmi kísérletezéseket a szabad ég alatt."

Az eredeti csúcstámadási terv: május 11-én hajnalban indult egy
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét az első tervek szerint
az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indította volna a
mászócsapat. A tervek szerint május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd
fel kellett volna állítani az előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900
méter körül. Innen 14-én hajnalban indult volna a csúcstámadás.


Május 11.
Indulhat a csúcstámadás
Kollár Lajos beszámolója (05.10.): "Május 11-én hajnalban indul a
csúcstámadási ciklus, melynek csúcsmászási részét a jelenlegi tervek
szerint az előretolt négyes táborból 14-én hajnalban indítja a mászó
csapat. Május 12-én II-es, 13-án III-as tábor, majd fel kell állítani az
előretolt, csúcstámadó tábort úgy 7800-7900 méter körül. Innen 14-én
hajnalban indulhat a csúcstámadás! Az előrejelzések szerint a 14-ei és a
15-ei napok időjárása lesz a legjobb."

Forrás: Vincze Szabolcs sajtófőnök

Alaptábor. 05. 09.

Friss hírek.

Expedíciónk jelenleg az alaptáborban tartózkodik. Mindenki nagyon jól van. Mára terveztük az indulást, melyet csúcstámadási kísérlettel záródott volna. Kedvező esetben indulás után a negyedik napon van lehetőségünk a csúcs elérésére. Az indulás napját a rendelkezésünkre álló időjárás jelentések alapján döntjük el. Most a csúcs közelében várható erős szél miatt halasztottuk indulásunk.
Tegnap reggel rossz híreket kaptunk a 2-es táborból. Az éjszaka folyamán erős szél volt, mely több sátrat elvitt. Estére tudtunk információt szerezni, hogy a mi sátraink közül mindegyik megvan, igaz az egyiket megsérült. Feltételezhetően minden felszállított felszerelésünk megvan. A 3-as táborunkról nem kaptunk hírek.
A Khumbu gleccseren találtunk egy pontot, ahonnan nagyon stabilan tudunk kommunikálni, és mindössze 10 perc séta az alaptábortól.

Khumbu gleccseren, hazafelé a délutáni kommunikáció után

Nyugodalmas jó éjszakát. Éjszaka a hármas táborban.

2011.05.08.
Ez a beszámoló ma reggel érkezett Gál Lacitól. A dátum május 4-e, valószinüleg a 3-as tábotr kiépitése közben, az ott töltött éjszaka története, amit most vetett papírra - e-mailbe.
( a szerk. )

3-as táborhely. 05. 04. 

A kettes tábortól nagyjából 700 méter szintet mentünk a hármasig. A 2-esben még jólesett az evés. Kemény munka volt feljutni, de nem az izommunka volt a túl sok, inkább az oxigénhiány nehezítette a feljutást. Nálam nagyon jól működött a következő taktika: keveset álltam meg  pihenni, folyamatosan haladva, a sebességemmel, illetve az egy lépésre jutó lélegzetvétel számával változtattam a terhelésem. Az erőm olyan jól sikerült beosztani, akár tovább is bírtam volna menni, igaz felérve jól esett 20 perc pihenés. Ezután álltunk neki a 40 fok körüli lejtőn egy egyenes placcot lapátolni a sátorhelynek.

A Lajosunk műholdas kommunikációs kísérlete.

Az igazat megvallva, sűrűn váltottuk egymást a lapátolásba, mert nem sokáig bírtuk.
Már este 7-kor sötét volt. A sátor előtérben havat olvasztottam. Éjszaka a sűrűbb lélegzetvétel, valamint a szárazabb levegő miatt nagyon ki tudunk száradni. Lacival pótlásra fél-fél liter teát tároltunk be a hálózsákba, ahol nem fagy meg. A teázás után egy adag levessel is megpróbálkoztam.

Kommunikációs kísérlet az alaptábori „3G” kőről.

Ezt ketten nagyon nehezen tudtuk elfogyasztani. A sötét miatt hamar lefeküdtünk, az elalvásban a fáradság is segített. Ezzel nem is volt probléma, hamar elszunnyadtam. Néhány óra múlva, arra ébredtem, fázik a lábam ujja, és az orrom. Hiába voltam zokniba. Jól megmasszíroztam lábujjaim, majd a polárom rátakartam a hálózsákra. Az orrommal nehezebb volt a helyzet.

Kommunikációs kísérlet a Khumbu gleccserről.

A hálózsákkal úgy kell betakarni a fejem, hogy megfelelően kapjak levegőt, de védjem magam a hidegtől. Egy korty tea a száraz torkomra és már próbálkoztam az alvással. A báránykák hosszas számolása gondolatok haza, a hegyre, már nem ment olyan könnyen az elalvás, mint az este. Kicsit mindenem fázott. Úgy éreztem torokgyulladásom van, a szám, állandóan kiszárad. Reggelre elfogy a fél liter tea. Hasonlóképp még 4-5-ször felébredek, ráadásul hajnalra még a szél is feltámadt. Megjött a megváltó világosság, vége az éjszakának Kibújok a meleg zsákból, felöltözünk szűken egymás mellett a hideg sátorban. A sátor faláról, ha hozzáérünk, hullik a zúzmara. Kezdhettem a hó olvasztást a reggeli teához, mert folyadék az kell bőségesen.

Exkluzív fotó Edurne Pasabannal, aki a Mont Everestet csúcsát célozta meg oxigén nélkül.

Valami ilyen egy 7100 méteren töltött elfogadható éjszaka.