3-as táborhely kiépítése. május 3.-tól - 5-ig.

2011. 05. 07. 16:47 zulu
Gál László beszámolója  a 3 -as tábor kiépítéséről

Újra szárazföldön, igaz ez csak látszat, a kőrengeteg alatt itt is jég van, de az érzés…
„Leszaladtam” a Khumbu jégesésen, át az olvadozó gleccseren egy sherpa csapattal kerülgetve egymást. Ők célhoz értek, én egy nagyobb pihenésre leültem sátruk mellett egy kőre. Megittam maradék italom. Két perc sem telt bele, kérdezik a helyiek, mit innék. Mondom nem kérek semmit, hamarosan a táborunkhoz érek, és ott már várnak frissen bontott gyümölcs konzervvel. Nem engedtek, és már hozták is a kezembe a fél liter hideg citrom ízű italt. Alig hogy megittam, már ott volt az „inas” és töltött volna a teáskannából. Nem voltam szomjas, de higgyétek el a gesztus nagyon jól esett. Megköszöntem a kedves vendéglátást, és indultam haza. Az északi végéből szinte a teljes alaptáboron keresztül gyalogolva értem vissza.
Hatalmasa az alaptábor. A magyar tábor közelségének elmaradhatatlan jele a Spanyol orvos csapat. Nem tudok úgy elmenni mellettük, hogy ne üdvözöljenek, és érdeklődjenek merre jártunk. Ma is így volt. Gratuláltak, hogy jól viseltük a 3-asban alvást.
A visszaérkezés csodás, aki meglát, mindenki szívből üdvözöl. A szákácsok a Japán mászó Lajosunk. A visszaérkező mászók, mi is sorra csatlakozunk az üdvözlő csapathoz.
Mindenkinek jár az étkező sátorajtóban a lédús gyümölcs kompót, melyet fél óra múlva Mécs Lacit már én kínálhattam.
Lajos míg fenn voltunk, szerzett egy tasak, apró csoki tojást. Persze… ez csak azt juttatta eszembe, most először nem a családdal töltöttem a húsvétot. Nagyon hiányoznak.

De vágjunk az események elé. 3-án reggel 7-re terveztem az indulást. A Bumeránggal helyi idő szerint 10.45-re beszéltük meg telefont. Mindenképp az átjátszó hatósugarában szerettem volna maradni. A terep viszonyok alapján úgy ítéltem meg, a Khumbu felső részén még elérhető a GSM hálózat. Ehhez időzítettem az indulásom. Zsolt és Tibi előttem elindultak, Laci még később indult.
Szép időben jól haladtam. Az első úthoz képest, kevésbé fárasztott az emelkedő. A különleges jégképződmények csodálására is jutott energia. Ahogy haladtam felfelé, a jégtornyok egyre nagyobbak lettek. Repedéseket kerülgetve, néha alig lépésnyi hóhidakon vezet az ösvény. A szélesebb jéghasadékokon létrákat helyeznek el a Khumbu doktorok. Az ő feladatuk az út ellenőrzése, karbantartása. Az út mellett feneketlen mély szakadékok. A tömbök árnyékában jéghideg a levegő, az árnyékot elhagyva éget a nap sugara. Hirtelen változik az időjárás. Felhők osonnak a nap elé, esni kezd a hó. Felöltözöm. A jégesés 3/4-én járhatok, mikor úgy ítélem meg, feljebb már nem működik a GSM telefon. Megállok, kikötöm magam egy biztonságos helyen egy hószeghez. Hamarosan elkerül Laci.
A Bumerángos beszélgetésre még egy órát várnom kell. Fagyos egy óra volt.
A Khumbu jégesésen közel 6000 méteren megcsörren a telefonom. Bekapcsolnak az adásba. A fiuk a tőlük megszokott bohém stílusban, de láthatóan felkészülten beszélnek a hegymászásról, rólunk. Sajnos a helyi infrastruktúrának köszönhetően a kapcsolatuk megszakadt. Mi ehhez már hozzászoktunk. Itt naponta 4-5 alkalommal is leáll az átjátszónk, akár több órára is. A Khumbu völgyben 13 napos utunk alatt két rádiótelefon átjátszót láttunk. Előfordulhat, hogy van még egy, amit nem láttunk. Mivel erre villamos energia hálózat egyszerűen nincs, ezek teljesen önellátók, a villanyt napelemek adják. A helyi szállodákban nem ritka, az ablakra, a vételre alkalmas helyen felakasztott telefon. Ha csörög, a vendégek szétugranak, a gazda a padra állva telefonál. Egyszóval itt aztán lehet nosztalgiázni.
Nekiindultam a jégesés végének. Még mindig voltak szép tornyok körülöttem. Egy 20-25 méteres jégtömb tetejébe félig befagyott sátrat fújdogál a szél. Ismét meleg az idő. Már kicsit ijesztően meleg. Jó lenne már felérni. Ebben a pillanatban hatalmas robajt hallok mellettem. Gondolkodás nélkül rohanok tovább. Egy 10 méter magas jégtömb roggyant meg mellettem. Szerencsére nem dőlt össze. A melegedés miatt feszültség alakulhat ki a jégtömbökben, amitől eldőlhetnek, összeomolhatnak. Nem célszerű ilyenkor mozogni köztük.
A tornyok eltűnnek, lassan csak hasadékokat látni. A táj enyhén lejtő hómezőre hasonlít. Egy hóbucka mögül előbújnak az 1-es tábor sátrai. Azt ígértem magamnak, itt megállunk egy nagy pihenésre. Ez egy csokit, és némi italt takar. Bejelentkeztem rádión az alaptábornak, Lajossal pár szót váltunk. A csapattól nagyjából 2 órával vagyok lemaradva. Az út hasadékokat kerülgetve, néhányon létrákon áthaladva vezet. Az 1-es felett van a legszélesebb szakadék. 10 méter körüli létrán kell áttornászni. A kötelekkel összetoldott létra a közepén már rendesen hímbállódzik. Innen már csak menni kell a 2-es tábor felé. Enyhe emelkedő, 3 órás út. Ismét borul az idő. Mindent magamra veszek. A köd miatt csak a nyomokat látom, úgy haladok. 6 óra körül megérkezem. Hamar bebújok a sátorba. Teának, síneknek vizet melegítek. Mécs Lacival alszunk közös sátorban. A nagy hegyek tövében korán sötétedik, mi is hamar elalszunk.
Jól aludtunk éjszaka, reggel megvártuk a napfelkeltét. Meg is jártuk vele. A sátor belsejére fagyott pára egy pillanat alatt elkezdett folyni. A hálózsákunk csurom víz lett, száríthattuk a napon.
Már jól bent voltunk a délelőttben, mikor elindultunk. Az út első része 3-400 méter szint enyhén emelkedett. A Lhotse falhoz érve bevártuk egymást, egy nagy pihenővel. Ránézni is rossz volt. 30-50 fokos meredekséggel még 3-400 métert kellett másznunk. Laci előrement, mi hárman még kicsit győzködtük magunk, majd elindultunk. Nem sokkal a beszállás után hatalmas robajt hallunk. Az út mellett jobbra hatalmas jégomlást látunk. Többen kiáltanak. Balra kitértünk. Szerencsénkre a jég nagy részét egy hasadék elnyelte, a továbbhulló jégdarabok csodával határos módon senkit nem találtak el. Közelebbről megnézve ezek ember fejnél nagyobb darabok voltak. Lacit kerestem, aki feljebb járt. Nem válaszolt kiáltásomra. Kicsit később Zsolt fedezte fel ruháját. Megnyugodtunk. Mentünk tovább. 3 órás úttal értünk fel a 3-as táborba. Laci már kiválasztotta a sátorhelyeket. Kis pihenés után nekiálltunk a lejtőn sátorhelyet ásni. Teafőzés, nagyon gyenge evés. Korán lefeküdtünk. A 7100 méteres magassághoz elvárhatónál jobban tudtam aludni. Néhányszor ébredtem fel, és a fejem sem fájt. Reggel ismét hó olvasztás teának. Mielőtt a nap átbukott volna a hegyek felett elindultunk visszafelé. A köteleken gyorsan ereszkedtünk. 30-40 perc alatt leértünk a Lhotse fal beszállásához. Hamar indultunk tovább. A 2-esnél kis folyadékfeltöltés, lecuccozás, majd irány a Hallgatás Völgye. Lacival együtt mentünk a Khumbu jégesésig. Mire beértünk a jég tornyok közé, ismét kisütött a nap. A felfele hallott hangot még mindig hallottam. Siettem lefelé, még Lacit is elhagytam. Csak az alaptáborban találkoztunk.