Saturday, April 30, 2011

Áll az I-es és II-es tábor, néhány nap pihenés következik

Kollár Lajos jelentése az alaptáborból (04.29.): 

"Kihasználtuk a jó időt: kész az I-es tábor, majd másfél nap alatt sikerült felállítani a II-es
tábort és a fiúk ma ebédre vissza is értek a BC-be. Kicsit leharcolva,
szomjasan és éhesen, de ezeket a dolgokat bőséges, hideg kompóttal és
kolbászos krumplilevessel sikerült orvosolni. Az idő este felé el is
romlott, gyengén havazik, úgy néz ki, hogy néhány nap pihenés következik.
Mindenki jól érzi magát, Zsolt is vette az akadályt vadonatúj,
lekarcsúsított lábával. Egy plusz érdekesség azért van, a velünk egy
táborban lévő japán és indiai leány közül az indiainak és sherpájának
sikerült 24 óra alatt átsurranni a Khumbun, és elérnie a jég tetején lévő
1-es tábort. Kíváncsi vagyok, föladja-e az Everest mászását. Kemény
leány!"

( Forrás: Vincze Szabolcs
sajtófőnök )


A jégesés közepén
Hasadék áthidalása
A 2-es tábor a Hallgatás Völgye végén
 

Első utunk a 2-es táborba. / Our first trip to #2 Camp

Bakancs nélkül visszatérve a alap táborba
 Gál László beszámolója a 2011. április 27-30. közötti idöszakról, benne az első út beszámolója a 2. táborig.
Gál's report about the period of 27th-30th of April, including the story of first trip to #2 Camp.





27-én már biztosan tudtuk, másnap reggel neki indulunk első utunknak a nagy hegyek lábához. Az  indulás előtt szerettem volna még anyagot küldeni, de nincs elég villamos energiánk. A felhős idő miatt a szolár keveset termel, az aggregátorunk, amit a hordárok leejtettek még mindig üzemképtelen. Várjuk az alkatrészeket.
 Khumbu jégesés felfele menet.
Úgy döntök, lemegyek a legközelebbi településre, Gorakshep falucskába. A település mindössze 4-5 kis szállodából áll. Itt elsősorban az alaptáborba látogató trekkingeseket szolgálják ki. Abba bíztam, valamelyik helyen tudok villamos energiát vásárolni. Sajnos a hotelokban is a felhős idő miatt kevés villany volt. Az óránként 2000 forintnak megfelelő áron sem tölthetek.
Az 1-es tábor

Az egyik szálloda ablaka alatt aggregátort próbáltak indítgatni. Ez közvetlen a GSM torony alatt volt. Örömmel segítettem, bízva benn, hogy siker esetén tölthetek én is a számítógépembe. A vadonatúj gép elindítása majd két órába tellett. Terveim szerint másfél órát tölthettem volna lent. Persze ilyenkor nem számít az idő, első hogy beszélhessek a szeretteimmel.
Végül úgy alakult, teljes sötétségben mentem vissza az alaptáborba. Szerencsére az út fejlámpával jól követhető volt. Igaz néha meglepődtem, mikor lámpa nélkül szembejött egy jakkaraván, vagy hordár. Még a hold sem világított.
A Halgatás Völgye.

A vacsorámat már melegíteni kellett.
Kiderült, az aggregátor tulajdonosa, a Spanyol expedíció orvosa. Ő másnap jött fel az alaptáborba. Gondoltam erre a kapcsolatra remélem, soha nem lesz szükség.
Vacsora után siettem aludni.
Reggel kicsit lustán, a második turnussal 9 óra körül indultam a Khumbu jégesésnek. Szép időnk volt, nem túl meleg. Egyre meredekebb jéglejtőket kellett leküzdeni. Biztonságot sugall, veszélyesebb lejtőknél, hasadékoknál mindenhol ott a fix kötél. A jégletörés közepétől már felettem meredeztek a hatalmas jégtömbök. Ez a lépések gyorsítására késztetett volna, de örültem ha nem sokat csökkent a tempó. A látvány csodálatos lett volna, ha a kimerültségtől nem csak a lépésekre koncentrálok. A jégtömböktől nem látszik a lejtő vége. Ez még jobban kikészít. Ahány sherpát kérdezek, annyiféle időt mondanak az 1-es táborig. Néhány hasadékon lefektetett létrán kelünk át. Lassan elkezd csökkenni a meredekség. Bíztató jel. Felértem a Halgatás Völgyébe.
A 2-es táborunk 6400 méterem. Háttérben a Lhotse csúcsa.

Az 1-es tábort csak nagyon közelről látom meg, mert egy kis völgyben van. Innen normál tempóban már csak 3 óra a 2-es. Kizárt, hogy a Khumbu jégesés után még tudok normál tempót tartani. Elterveztem, ha elérem az 1-est, hatalmas pihenést, kajálást tartok. Tehát betoltam egy energia gélt, és 2 dl teát. Az 5 perces rihenő után nekiindultam. Kinéztem távol egy repedést, gondoltam ott tartom a következő piálást. Volt még 3 dl italom. A GPS-el néztem a magasságot, de az aggasztóan nem változott. Folyamatosan 6000 métert mutatott, miszerint még négyszázat mennem kell. A kis lejtés ellenére éreztem, hogy felfele megyek. Mégis hátra van még 400 méter szint.
Khumbu jégesés 1.

Kiderült a vastag felhő miatt a GPS nem lát műholdakat. De én megláttam a 2-es tábort. Nagyon-nagyon messze, de látom. Közben előkerült a legnagyobb hasadék, legalább 10 méter széles. 5 tagú létrát toldtak össze az áthidalásához. Jobról-balról egy kötél, mellyel egyensúlyozhatok. Az egyikre rákattintom a karabinerem. Elég későre jár, nem sok embert látok. Ha lebillenek, vajon mikor jön erre valaki aki felhúz? Nekiindulok. Ahogy haladok befele egyre labilisabb. A közepén megremeg a létra, sikerül visszahozni. A végéhez közeledve gyorsulnak lépéseim. Szinte kiugrom a jégre. Megvan. Már csak 5-ször kell megjárnom.
Khumbu jégesés 2.

Megyek tovább a tábor fele. Magamban mondogatom nem jéghasadékokat látok, azok színes sátrak. Annyira oda koncentrálom az erőmet, hogy nem bírnám ki, ha távolabb lenne. Lassan-lassan kimért lépésekkel, de közeledek. Már egyértelműen kivehetők a sátrak.
A tábor az Everest lábánál áll. Csodálatos helyen. Felhő és napsütés váltogatja egymást, a kettő között hatalmas hőérzet különbséggel. Állandóan öltözni-vetkőzni kell. Azt hittem nem lehet rosszabb, de ezt tudni kell a hegyek közt, hogy soha nem igaz. Feltámadt a szél, és elkezdte hordani a havat.
Már elértem a tábort, mire abbamaradt. A sátrak aljánál mentem be, és kerestem a többieket, akik előttem felértek. Elcsukló hangomra a tábor felső részén jött válasz. El sem akartam hinni, hogy ideértem.
Az alaptábor, a Khumbu jégesésről.

Gyors sátorállítás, mire végeztünk Zsolt olvasztott havat teának. Forró tea. Csodálatos. Mire besötétedett már a hálózsákban voltam. Mécs Lacival osztoztunk a sátron. Éjszaka a derekam alá ruhát raktam, mert a polifon hidegnek bizonyult. Egész jól bírtam az alvást 6400 méteren. Többször felébredtem éjszaka, de vissza tudtam aludni. 8 óra körül öltöztünk fel. Ekkor a magas hegyektől még nem láttuk a napot, elég hideg volt.
A konyhánk üzem közben. Készül a momo.

Olvasztás, tea, és indultunk lefelé. A sátorban hagytunk ételt felszerelést. Miután kibújt a nap, hamar melegedett az idő. Az 1-esig hamar leszaladtunk. A Khumbu már keményebb volt. Siettünk a nagy jégtömbök alól mielőbb eltűnni. Lefele már többször előkerült a fényképezőgép. Az alaptábor közelében az utolsó lépésekkel még a lefele úton is harcolni kellett. „Hazaérve” a forró ital után a bakancsot levetni volt a legnagyobb gyönyör. Délután 1-kor értünk le, de aznap már nehéz volt mást csináltatni velem, persze az evést kivéve.
Reggeli kávé.

Következő utunkon a 3-as tábort szeretnénk felépíteni. Legalább 2 napot pihenünk az alaptáborban, de az indulás az időjárás jelentéstől is függ.
Holnapra nagymosást gondoltam, csak úgy unaloműzésnek.

Friday, April 29, 2011

Kollár Lajos: Rossz idő, de cél a Khumbu-jégesés leküzdése

2011 április 27.
Kollár Lajos expedició vezető jelentése


Rossz idő, de cél a Khumbu-jégesés leküzdése

Kollár Lajos jelentése az alaptáborból (04.27.): "Hétfőn kora délután
megérkezett Laci, Tibi, Zsolt és Gál Laci az Island Peak mászásból.
Elmondásuk szerint sikeres volt a túra, összesen heten jutottak fel a 6189
méteres csúcsra. Külön gratulálunk három csúcsmászó trekkinges
barátunknak: Radek Janaliknak, Szárnya Istvánnak és Monostori Aurélnak. Ők
együtt Radzs szirdár kiséretében már elindultak vissza Lukla felé.
Őszintén reméljük, hogy sikerül is odaérniük és rengeteg élménnyel lettek
gazdagabbak.

26-án sor került a hagyományos pudzsa-szertartásra, melyre egy láma
érkezett. Ez az esemény a helybéliek szerint is az expedíció hivatalos
kezdete. Az utóbbi két nap időjárása nem túl kedvezően alakult, sok hó
esett és erős szél fúj még ma is. Az előrejelzések szerint jön egy jóidős
periódus, holnapra talán kiderül és elindulhat a csapat az I. és II. tábor
felé, a Khumbu-jégesésen át. Mindenki egészséges, csak Zsolt van megfázva
egy kicsit, de ő is javul. Folyamatosan próbálunk kapcsolatot teremteni a
Thuraya-val és 3G-s Ncell szerkezetekkel, mérsékelt sikerrel. Reméljük, az
energiaellátásunk és a műholdas kapcsolatunk is hamarosan helyreáll,
remélem csak a rossz idő miatt vannak problémák. Az egész csapat
üdvözletét küldi!"

Wednesday, April 27, 2011

Gál László: Island Peak mászás 2011. április 21-25-ig.

A mászás utolsó szakasza, a csúcs.
Island Peak mászás 2011. április 21-25-ig.
Részletes beszámoló!!!

Miután kicsit bemelegedtünk az alaptáborban, elindultunk vissza, azzal a nem kis céllal, hogy felmásszunk az Island Peak csúcsára. Az alaptábort 2 nap alatt értük el. Ez alatt megkerültük az Everest csoportot, és már a Lhotce Déli falában is gyönyörködhettünk, melyet az Everest alaptáborból teljesen eltakart előlünk a Nutce.
Lejebb érve ismét megjelentek a bokrok, legelők. A jég és kőrengeteg zöldre váltott. Utunk során gyönyörűem sütött a nap, néha erős széllel társulva. A délutánokra felhős lett az idő. Késő délutánra végeztünk a sátrak felállításával az 5100 méteren lévő alaptáborban. Szűkös vacsora, teázás, és bújtunk a hálózsákba.
Ováció az Island Peak 6189 méteres csúcsán. Háttérben a Lhotce.

Az indulást hajnali 1 órára terveztük. Ébresztő 0.15-kor volt. A -9 fokos éjszakában eddig még elaludni sem sikerült. Nekiindultunk, az eleinte lankás ösvény egye meredekebb lett. Visszanézve fejlámpák hosszú sora jelezte az utat. A kövek közt haladva néhány helyen sziklamászó technikára is szükség volt, természetesen fejlámpával keresve az utat. 5900 méteren kellett váltanunk hágóvasra.
Nemzeti színű szalag a csúcson.

Utunk gyönyörű gleccserképződményeket, hasadékokat, üregeket kerülgetve haladt. Kötélbiztosítással haladtunk a megfogyatkozott trekking csapattal. A csúcs elérése előtt még várt ránk egy 160 méteres fix kötelekkel biztosított 70 fokos jégfal. Ez hab volt a tortán a 8 órás mászás végére. Keményen küzdeni kellett a csúcs eléréséért. Ez az expedíció tagokon kívül 3 tekkingesnek sikerült. Minden elismerésem a teljesítményükhöz.
A csúcson kis hely volt, 6-8 ember fért el szűkösen. Gyönyörű kilátásunk nyílt a Lhotce hatalmas déli falára. Mi a csúcsot az ellenkező oldalról próbáljuk elérni, az utunkat innen nem lehet látni. Néhány fotó, egy rövid nemzeti színű szalag a csúcson és indulás lefele, hogy a sorban állók is felférjenek a csúcsra.
Chukung hotel étkező.

Lefele haladva már megint borús lett az idő. Siettem vissza a sátrakhoz. A felfele vezető útnál kicsit hosszabb lehetett lefelé, de odaértünk. A kicsit nagyobb szomszéd táborban 100 helyi pénzért kaptunk 1 forró italt, ami az életünk mentette meg. Bedőltem a sátorba, és aludtam egy órát. Újjáéledve ébredtem. Lebontottuk a sátrakat, másfél órás gyaloglással átköltöztünk a szomszéd Chukung falucskába. Eddigi szálláshelyeink közül ez volt a legszebb, és legtisztább. Reggel a WC-ben fertőtlenítőszer illatát éreztük. Ilyent még sehol nem tapasztaltunk. Persze azért itt a csillagokat másként adják, mint Európában.
Lobuche a szobánk.

Reggel néhány közös fotó után szétváltunk a trekkingesektől. Ők hosszú gyaloglás után Luklából repülnek Kathmanduba, majd néhány nap múlva Budapestre.
A 4 főre fogyott mászó csapattal fojtatjuk utunkat az Everest alaptáborba. Havas hideg időnk van. Hosszasan beszélünk az előttünk álló mászásról. Lobuche falucskában éjszakázunk. A kiválasztott hotelban már nincs szoba. Még az ajtóban álunk, mikor egy hölgy szinte összecsuklik a magasságtól. A ház alkalmazottja azonnal kezelésbe vette. Felfele jövet kétszer is láttuk, rosszul lévő embert vittek lóval alacsonyabbra, hogy jobban legyen.
Végül nagy nehezen találtunk helyet, igaz itt a legrosszabb szállást sikerült kifognunk. A közösségi teremben tömeg, fura alakok, félhomály. A rendelt vacsoránkra 2-3 órát várunk.
Lefekvés után az jár a fejemben, ez az első húsvét, amit nem töltök a családommal. Nagyon hiányoznak.
Lobuche a folyosó

Reggel indulunk tovább az alaptáborba, ahova kora délután érkezünk.
Nagy öröm újra látni Lajost. Még ennél is jobban esett a fürdés tisztacsere, borotválkozás.
Rövid számvetés után kiderült, ma 13. napja járjuk gyalogosan a Sherpák országát. Csodálatos élményekben volt részünk. Néhány nap pihenés után, már a Mont Everest mászó útján fojtatjuk akklimatizációnk a 8500 méteres magasság sikeres elérésének érdekében.

Tegnap az alaptáborban Pudzsa szertartást tartott egy helyi Láma. Kérte az isteneket, hogy felengedjenek a csúcsra., A mászáshoz használt felszerelésünk megáldotta.
Várhatóan holnap indulunk a hegyre, cél a 2-es tábor.Útunk a Kumbu jégesésen, a Halgatás Volgyén keresztűl vezet a táborig., ahol elkezdjük a felszerelés depozását.
Rossz az időnk, nincs napsütés, kevés az energiánk. Az agregátorunk még nem jó. Valami megoldást találok, még írok.
Laci.

Sunday, April 24, 2011

AZ EXPEDICIO SIKERESEN MEGMÁSZTA AZ ISLAND PEAK-ET!!!

2011. 04.25. 5:55 ZULU 
AZ EXPEDICIÓ 4 FÖVEL ÉS 3 TRACKINGES 2 NAPJA SIKERSEN MEGMÁSZTA 
AZ ISLAND PEAK-ET!!!

A Lhotse 2011 expedició 4 mászója és 3 trackinges 2 napja sikeresen elérte a Island Peak ( 6.189 m ) csúcsát. Jelenleg 1 órányi járásra vannak az alaptábortól, mindenki jól van és egsézséges.

Az Isnad Peak megmászása az elsö komolyabb aklimatizációs mászása az expediciónak. Gál László elmondta, hogy a csúcs megmászása több, mint 8 órát vett igénybe ( éjjel 1 órakor indultak a csúcs támadásra ) , és technikailag keményebb volt, mint ahogy arra az expedicó tagjai elözetesen számitottak.

Várhatóan 1-2 órán belül érik el újra az alap tábort. A késöbbiekben részletes beszámolót közlünk az Island Peak megmászásáról.

Orgy(c)