Gál Laci: Elindultunk a csúcsra. 05. 11-12.

Részletes beszámoló az eslő csúcstámadásról...

Alig tudtam elaludni az izgalomtól, pedig tisztában voltam vele, a magasabb táborokban egyre rosszabbul tudok pihenni. Tibi és Zsolt már hajnal 3-kor elindultak, mi Lacival fél 7-as indulást terveztünk. Az ébredéshez nem kellett óracsörgés. Mivel mindenem össze volt készítve, egy könnyű reggeli után elindultam. Néhány lépés után találkoztam Spanyol barátaimmal, akik sikeres csúcsmászást kívántak, es a lelkemre kötötték, mindenképp találkozni szeretnének velem az alaptáborba, nagyon vigyázzunk magunkra.

 Khumbu doktorok munka közben

A már ismerős ösvényeken haladtam a Khumbun. Talán a jégesés ¼-én járhattam, mikor helikopter hangját hallom a völgyben. Az idős ember holtteste ekkor már egy napja ott feküdt a leszállóhely mellett, mely talán 100 méterre volt a sátrainktól. Eleinte még három sherpa vele volt, de éjszakára letakarták, és magára hagyták. Reggelre kitisztult az idő, út közben láttam, hogy a hadsereg helikopterével elszállítják. Egy sherpa mellém szegődött, vele együtt néztük végig a gép felszállását. A fiúval egész a jégesés teteéig együtt mentünk. Nem akart gyorsabban menni nálam, pedig szerintem nem esett volna nehezére. Ha pihentem ő is megállt. Ez az út nehezebb volt, mint az előző. Több helyen összeomlottak a jégtömbök, mely technikásabb mászás elé állított bennünk. A „Khumbudoktorok” akik feladata a jégesés ösvényeinek karbantartása kis erővel vannak jelen. Egy 3 fős csoporttal találkoztam, akik az egyik jégrepedésen eltört létrát cserélték. Az átalakult útra kevés az idejük.

A Khumbu jégesés tetején otthagyott barátom. Mintha idáig csak vigyázott volna rám.

Az 1-es táborhoz érve jól elfáradtva, megálltam egy nagy pihenésre. A szokásos szelet csoki, egy kis extra keksz és tea. Beborult az ég, alig láttam az orrom hegyéig. Még nem fejeztem be a tervezett pihenőm, mikor egy három fős csoport megáll mellettem, kéri a vezetőlyük mennyek velük. Nem kellett erőlködniük, mert a szél befújta a nyomokat, a látási viszonyok nagyon rosszak voltak. Szépen haladtunk, egyenletes, nem túl erős tempóban.

Szakadt sátor a szélvihar után.

A széles hasadékoknál megnyugtató volt, hogy nem egyedül megyek. Kiderült, egy amerikai iroda csapatával haladtan 2 két mászó Kanadából jött, az Everestre tartanak. Ők is a csúcstámadást terveznek. Még egy kilométer lehetett a 2-es táborig, mikor egy sherpával találkoztunk. Forró italt kínált mindenkinek, engem se hagyott ki. Olyan gyümölcslét kaptam, mintha frissen facsarták volna. A két ügyféltől átvette a hátizsákot, majd elöl hátul egy zsákkal nálunk kicsit gyorsabb tempóban elindult a 2-esbe. A sátrainknál elbúcsúztam újdonsült barátaimtól. Irigyeltek, mert a táboruk jóval feljebb volt a mienknél.

Tibi összeismerkedett két Amerikai fiúval, akik a Lhotseről szeretnének lesíelni. Meghívtak bennünk estére beszélgetni. Kis pihenés után elindultunk megkeresni a táboruk. Majdnem az egész 2-es tábort bebarangoltuk, senki nem tudott róluk. Már feladtuk, mikor az egyik sátornál megláttuk a srácokat. Azonnal behívtak egy teára, a hatalmas dómsátorba, melyet eddig nem vettünk észre. A sátorhoz kőből kirakott járda vezetett. Mi is próbáltunk Tibivel valami hasonlót készíteni az alaptáborban, de az köszönő viszonyban sem volt ezzel. Szeretném felhívni a figyelmet, a 2-es táborról beszélek.

Lhotse fal a kígyózó mászósorral.

A sátorban még az étkezősátrunknál is nagyobb a hely. Középen nagy asztal, Körbe kényelmes fekhelyek, meleg szőnyeg. Ez hármójuk hálóhelye. Leültetnek, beszélgetünk. A konyhásuk folyamatosan hordja a forró vizet, teához. Megjelenik a levessel, húsos tésztával. Igaz a mi szakácsaink sokkal jobban főznek, de csak az alaptáborban. A 2-esben általunk készített zacskós leveshez képest fejedelmi lakomameghívást kaptunk. Nagyon éreztük a mi expedíciónk a magashegyi sherpák, luxuskiszolgálás nélkül mennyivel küzdelmesebb. Ezt éreztem út közben a kanadaiaknál is. Még beszélgettünk egy jót, mászásokról, síelésről, civil életről. Megköszöntük a szíves vendéglátást, meghívtuk a fiukat Khatmanduba egy jak steakre, és elbúcsúztunk. Kifele menet láttuk, a járdát kis lámpák világították meg. Felkattintottuk fejlámpánkat, és ballagtunk a sátrainkhoz. Mind a négyünkben mély nyomot hagyott a kényelem, „luxus”. Bebújtunk fagyos hátizsákunkba, lefeküdtünk.

Éjszaka éreztem a fejfájással a magasságot, ettől néhányszor felébredtem. Reggel napfelkelte előtti indulást terveztünk. Zsolt és Tibi hajnalban szeretett volna útra kelni, de csak nem sokkal előttünk indultak el. Hó olvasztás, teakészítés, és már indultunk a 3-as táborhoz. Minden nálunk, ami a csúcstámadáshoz kell. Borús időben haladtunk, a z út a Lhotse fal aljáig jól kivette az erőmet. Különösen, mert a második felében feltámadt a szél, a nyomokat teljesen betakarta, nehezítve a járást.

Várakozás a Lhotse fal beszállásánál.

Csak úgy tudtunk menni, hogy a nagy széllökéseknél befordultunk háttal a szélnek. Lassan elértük Tibit, aki várt, hogy mit csináljunk. Zsolt a sor elején haladt, először úgy láttuk, már elindult a Lhotse falon felfelé, de kiderült kicsit feljebb Ő is ránk várt. Felmentünk hozzá. Ezen a helyen már szokott rádiókapcsolat lenni az alaptáborral, így megpróbáltuk Lajost hívni. Friss időjárást kértünk, hátha látunk váratlan változást. Még jobban beborult az idő, ezniatt megszakadt a rádiókapcsolatunk az alaptáborral. A Lhotse falon lévő mászók az ott töltött időnk alatt szinte egy helyben álltak. Reggel még hatalmas sor tartott az Everest 4-es tábora felé. Fél órán keresztül értékeltük a helyzetet, beszélgettünk. Úgy döntöttünk visszamegyünk a 2-esbe. Az utóbbi pár napban elég sok hó esett. Fentről érkező sherpák mondták, a Lhotse kuloárban, derékig érő friss hó van, ami a mászásunk utolsó szakaszát nagyon megnehezíti. Lefele menet megálltunk pihenni, ismét mérlegeltünk. Még dél körül járt az idő, úgy határoztunk, visszamegyünk az alaptáborba. A 2-es táborban megálltunk, a lefele szükségtelen felszerelést bedepózzuk a sátrakba. Ettünk, ittunk, elindultunk lefele. A sors fintora, hogy olyan forró napsütésünk volta a kettesben, hogy majdnem megsültünk. Hamarosan felhő takarta előlünk a napot. Lefele kisebb megszakításokkal ködös hűvös időnk volt, poshadt olvadt havon gyalogoltunk. Az 1-es tábornál megálltunk, itt már jó szokott lenni a kapcsolat az alaptáborral. Lajos válaszolt. Laci elmondta, hogy döntöttünk, Lajos helyeselte visszafordulásunk. Tibi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Kb. fél órával mögöttünk lehettek, már szemmel is láttuk őket. Tibi 19 órára megrendelte a vacsorát, lángost szeretne enni. Mindenki egyetértett vele, de kértük, ha leérünk, azért gyümölcskompót el ne maradjon. A konyhában indult a dagasztás, kelesztés.

Jéghasadék a Halgatás Volgyében.

Én Mécs Lacival elindultam a jégesés lejtőin, nehogy lekéssük a vacsorát. A poshadt hótól ez az út is nehezebb volt, mint utoljára. Látszódott, hogy a pár napja ledőlt jégen építgették az utakat. A táboron keresztülgyalogolva megpróbált Laci a 3-asban felállított sátorról biztosat megtudni. Kiderült, a hármas táborban mellettünk lévő expedíciónak 10 mászója, és 8 sherpája van fenn. Éppen azt mérlegelték, lejön az egész csapat még aznap. Megígérték, megnézi a fennlévő emberük a sátrunk állapotát. Visszaérve az alaptáborba, még meg sem ettük a kompótot, már jött az ember, hogy ép a sátrunk. Este az egész csapat együtt fogyasztotta a lángost. Nagyon jól sikerült, csak tejfölt nem tudtak szerezni a konyhán.